Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 279-319 Szombathely, 2013 NAGY ZOLTÁN TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ FORRÁSFELTÁRÁS - TÁRGYTÖRTÉNET - TIPOLÓGIA A Vas Megyei Levéltárában igen jelentős forrásanyagra bukkant Tóth István György

1 az 1980-as évek elején. 1983. november 20-i keltezéssel hozzám írt levelében tudósított erről, s azt tanácsolta, hogy „kérd ki a levéltárban a Szentgotthárdi Apátság (XI. 604/c) iratai közül a Divizionales colonorum c. fasciculust. Itt összegyűjtve megtalálod a legcsodálatosabb, legértékesebb hagyatéki leltárakat (1720-1780). Ráadásul mivel az anyag rendezettsége kívánnivalót hagy maga után, a máshová kallódott hagyatéki leltárakat is eltették ide, hogy ne kelljen fáradnod. Ha ezzel végeztél, utána a Szentgotthárdi Apátság áriszéki anyagát nézd át, ott is vannak a permellékletek közt hagyatéki leltárak." A jó szívvel ajánlott, életre szóló kutatási programot nem tudtam akkor megvalósítani, de mivel 1980-ban - egyetemi hallgatóként - a Magyar Országos Levéltárban több hónapon keresztül Hoffmann Tamás főigazgatóval kötött szerződés alapján hagyatéki leltárakat kutattam a Széchenyi család családi levéltárában, e témakörben nem voltam otthontalan. Ebben az évben kerültem Benda Gyulával

2 szoros baráti és munkakapcsolatba, aki a falusi és mezővárosi inventáriumok gyűjtését irányította a Néprajzi Múzeumban akkoriban. A tervszerű gyűjtés kiterjedt Keszthely mezővárosra és az uradalom falvaira is, melynek 200 hagyatéki leltárt felölelő anyagából a dongás edények nagy sorozatainak dunántúli 18-19. századi limitációkkal összevetett típusvizsgálatát elvégezve készítettem el később - máig kiadatlan - egyetemi doktori disszertációmat.

3 A levéltári gyűjtés tapasztalatait gyakran megvitattuk magunk között. Leginkább az foglalkoztatott bennünket, hogy egy falucsoport lehetőleg legteljesebb inventárium anyaga hűen tükrözi-e a 18-19. századi jobbágygazdaság és háztartása eszközanyagát, az e korban bekövetkezett társadalmi változásokat, vagy sem. Akkor a felvetett kérdésekre meggyőző választ nem sikerült megfogalmaznunk, noha a korábbi kutatónemzedék jeles tagjai már régebben beépítették terepi kutatásaikba az inventáriumok, hegyközségi jegyzőkönyvek tárgykörükhöz illeszthető adatait (VAJKAI 1938). Időközben a társadalomtörténeti, néprajzi kutatások során az inventáriumokban rejlő lehetőséget sokan felismerték (HÓFER 1957, Kocsis 1989, HOFFMANN 1998, BENDA 1989, 1999, 2005, GRÁFIK 1992, GRANASZTÓI 1998, ÁRVAY GRANASZTÓI 2000), de fogyatékosságaikat is többen szóvá tették, legutóbb a leltárak elemzésének tapasztalatairól írt tanulmányt Kemecsi Lajos (KEMECSI 2011.145-146), melyben megállapította, hogy „A hagyatéki leltárakat felhasználó kutatók minden esetben utalnak a leltárak megbízhatóságának kérdésére. Nyilvánvaló, hogy a hagyatéki és vagyonleltárak soha nem teljesek. A hiányzó tárgyak vagy tárgycsoportok nagy mennyiségű leltáron végzett kvantitatív elemzéssel kimutathatók, és megfelelő módszerek alkalmazásával kiküszöbölhetők. A régebbi 18. századi leltárakból szegényesebb tárgyi ellátottság állapítható meg, azonban a korszak elején készült leltárakra országosan jellemző, hogy az összeírás sokkal esetlegesebb volt a későbbi időszakhoz viszonyítva." 1 Tóth István György (1956-2005) történész. A magyar nyelv, egyetemes társadalom és művelődéstörténet nemzetközileg elismert kutatója volt. „Egy történeti probléma feldolgozását a források felkutatásával és elemzésével kezdte." Ezt az utat választottam magam is a mikrokutatásaimnál, de jelen dolgozat struktúrájának kialakításánál is. A lábjegyzetekben közölt nagymennyiségű forrásadat Tóth István György hatásét tükrözi. 2 Benda Gyula (1943-2005) történész. 1983-tól 1990-ig dolgozott a Néprajzi Múzeumban, majd az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti tanszéken egyetemi oktatóként tevékenykedett. Figyelme a keszthelyi kisnemesi és mezővárosi jobbágytársadalom kutatására irányult, kiváló ismerője és elemzője volt Keszthely mezőváros és az uradalom falvai 1790-1848 közötti időszakot felölelő hagyatéki leltárainak. Három hatalmas kötetben publikált forráskiadványt tett közzé (1988, 1995, 2005) a helyi társadalom gazdaságtörténeti elemzésével. E dolgozat kontroll példákat merít a szentgotthárdi uradalom falvai hagyatéki és gazdasági beesőiben található adatok értelmezéséhez. 3 NAGY Zoltán: A kádármesterség néprajza 1986.1. 424 p. II. 134 p. Bölcsészdoktori disszertáció. Dr. Batthyány László Múzeum Körmend N 471-86. Kézirat. 279