Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
RÉGÉSZET - SZILÁGYI Magdolna: VÁROSOK, UTAK, KERESKEDELEM
savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 223-241 Városok, utak, kereskedelem. Az úthálózat szerepe Vas megye városi fejlődésében a 13-14. században 2. kép. Vasvár Árpád-kori topográfiája (Kiss 2002. 255-272. 270, 1. kép alapján) 1: Sáncvár, 2: Szűz Mária templom, 3: Szent Mihály templom, 4: Suburbium 5. Piactér, 6: Földsánc, 7: Városkapu, 8: Gátak és halastavak, 9: Sárvári út, 10: Csipkereki út, 11: Oszkói út, 12: Gubesa út, 13: Egerszegi út, 14: Gersei út, 15: Szentgotthárdi út Fig. 2. The Árpád Period topography of Vasvár (After Kiss 2002. 255-272. 270, Fig. 1) 7: Earthwork fortification, 2: Church of the Holy Virgin Mary, 3: Saint Michael's church, 4: Suburbium, 5. Marketplace, 6: Earthen rampart, 7: Town gate, 8: Dams and fishponds, 9: Road to Sárvár, 10: Road to Csipkerek, 11: Road to Oszkó, 12: Gubesa road, 13: Road to Egerszeg, 14: Road to Gerse, 15: Rood to Szentgotthárd hogy Vasvár privilegizálására - más nyugat-dunántúli megyeszékhelyekhez, például Győrhöz (1271) és Sopronhoz (1277) hasonlóan - csak az 1270-es években került sor (KÓTA 2000. 7-16. 11). Vasvár ispáni vára a győrvári, egervári és zalaszentiváni várakkal együtt egy a Rába és a Zala völgye között kiépített védelmi vonal részét képezte (Kiss-TÓTH 1999. 105-123. 108). A vasári vár (2. kép) - mely feltehetően a város legmagasabb pontján, egy háromszög alakú dombon létesült (Kiss 2002. 255-272. 256; Kiss - ZÁGORHIOI 2007.157-185.173-174,10. ábra) - felügyelete alatt tartotta a Vasi Hegyhát gerincén futó Katonák útját 6 és a Rába völgyében futó utakat. Az előbbi út forgalmát közvetlenül a Vasvár és Győrvár között húzódó földsánc (1217: materia magna, UB I. 73) erődített kapuja (az ún. 6 Az útról részletesen lásd: Kiss - Tóth 1987. 101-137. Vaskapu, VMFN. 527, 214/195 sz.) ellenőrizte, mely Vasvártól megközelítőleg 3 kilométerre, délre létesült. Az út egy-egy szakasza a korabeli forrásokban Mura út (1236: via media, que ducit ad Murám, UB III. 257; 1313: via per quam itur ad Murám, ANJOU I. 295; 1326: via magna Murauta vocata, UB III. 227), illetve Olaszút (1274: Via Latinorum, UB II. 73) néven tűnik fel, amivel a közelebbi és távolabbi célját jelölték (Kiss - TÓTH 1987.101-137.110; Kiss - ZÁGORHIDI 2010. 711-721. 712). A Buda, Székesfehérvár, Veszprém felől érkező, majd Vasvártól Rákos, Muraszombat, és Pettau érintésével továbbhaladó úton élénk kereskedelem folyt Észak-ltáliával (főként Velencével) a 13. századtól kezdődően (TAGÁNYI 1899. 144-149; HUSZTI 1941. 98-100; TEKE 1971. 21-22). Ennek a Dunántúlt délkelet irányban átszelő és az országból a Regedénél (Bad Radkersburg, A.) a Németkapun át kilépő távolsági útnak (1331: vádit ad porticum seu transitum Nemethkapu vocatam in fossato inter civitatem Regede et terram Belmura, UB IV. 91) azonban létezett egy nyugati irányú elágazása is, az ún. Németút (1271: via magna, quae ducit ad Teutoniam, UB II.7). Ez utóbbi út Oszkó határában vált ki az Olaszútból, áthaladt Vasváron (1238: magna via, per quam de Ferreo Castro vadunt ad Teothoniam, UB I. 184), majd a hídvégi Rába hídon (1280: pons Raba, UB II. 145) átkelve a Rába bal partján haladt, és Körmenden át Fölöstömbe (Fürstenfeld, A.) tartott (1336: magna via, qua de Kurmend itur in Fulusthyn, UB IV. 213). (1. kép) A fentiekben felvázolt két távolsági út mellett, még néhány regionális jelentőségű úton lehetett eljutni Vasvárra (1. táblázat, 1-2. kép; vö. GLASER 1929-1930. 138-167. 164; Kiss 2002. 255-272. 256). A sánc keleti oldalán haladt egy nagyút ( via magna) Vasvárról déli irányban Győrvárra, majd innen Egerváron át a Zala völgyébe tartott (Kiss - ZÁGORHIDI 2007. 157-185. 174). Itt találkozott a Zala bal partján futó úttal, melynek forgalmát a zalaszentiváni sáncvár felügyelte. A Rába jobb partján ugyancsak vezetett egy út (via/publica via), mely elhaladt a vasvári ispáni vár alatt. Az út északkeletről Pápóc, Sárvár irányából érkezett Vasvár déli részéhez, ahol áthaladt a sánc az északi végénél található, városkapunak nevezett átjárón, majd tovább folytatódott Szentgotthárd felé (1217: in exitu porté civitatis iuxta viam, qua pergitur ad Sanctum Gothhardum, UB I. 73; Kiss 2003. 529-555. 545; Kiss - ZÁGORHIDI 2007. 157-185. 174). 225
