Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

RÉGÉSZET - NYERGES Anita: A SZOMBATHELYI JÁRDÁNYI PAULOVICS ISTVÁN ROMKERT ORTOGONÁLIS ÉPÜLETEGYÜTTESÉNEK FALFESTMÉNYEI

savania a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 203-221 A szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert oktogonális épületegyüttesének falfestményei néhány kutatóárkot húzott. Ennek a falnak nyugati oldalán is vörös és fehér falfestmény nyom látszott. Ez a korábban már megtalált fal is a palota épületcsoportjának egyik fontos traktusához tartozott. A nagy aulától délre előkerültek a IV. századi építkezéseket megelőző rétegek. A Kr. u. I. század végére és a II. század elejére tehető maradványok egy terrazzós padozatú és hypocaustum fűtésű kőépülethez tartoztak (SZENTLÉLEKY 1978. 59). 1979-ben teljesen kibontásra került a székesegyház mellett feltárt sokszögű épületcsoport. Oldalán a falfestmény jelentős felületekben fennmaradt. A centrális épületmagot körülölelő folyosórendszer északi szakasza egészen, nyugati szakasza pedig részben került feltárásra. Tisztázódott a két rész között fekvő udvar szintje. A folyosó udvar felőli oldalán bejárati, illetve ablaknyílások mutatkoztak. Az ablaknyílások a folyosó padozata felett 1 méterrel helyezkedtek el. Tisztázódott, hogy ez az épületcsoport egy korábbi épületre - annak szintjét megemelve - épült. Az épületet körülvevő folyosóból (helyiségsorból) délre húzódóan egy újabb mozaikfelület bontakozott ki (Buocz-SZENTLÉLEKY 1980. 48-49). Az 1980-ban végzett ásatás során a centrális épülettől északnyugatra fekvő sarokhelyiség belső falán téglákkal odaszorított falfestmény maradt fenn. A helyiség terrazzo padlóját áttörve széles alapfalak bontakoztak ki alatta. A helyiségen kívül, a központi épület felőli oldalán hypocaustum maradványa került elő (Buocz - SZENTLÉLEKY 1981. 43-44. 43). 1981-ben a székesegyház apszisa körzetében a sokszögű épülettől nyugatra, a dél-északi irányba húzódó folyosó kibontására került sor. Itt különböző, a helyén is megmaradt, de főleg lehullott nagy mennyiségű falfestménytöredék jött felszínre. Később rózsaszín felületű padkát húztak a festett fal elé. A nyolcszögű épület déli négyszögletes karéjhelyiségének hypocaustum tere, s az oda behullott márványpárkány töredékek is feltárásra kerültek. A műemléki helyreállítás során megtörtént a falak karbantartása és kiegészítése a sokszögű épületcsoportnál és a folyosó északi szakaszán. Elkészült a két mozaikos terem védőhelyisége, valamint a székesegyház körül a közlekedő út is (Buocz - SZENTLÉLEKY 1982. 55). A területet érintő következő ásatás húsz év után, 2002 nyarán zajlott. A kutatást a vízelvezetési problémák indokolták. Az Oktogon nyugati melléképületében látható mozaikot és a külső falfestményeket a csapadék és a talaj4 SMRA 1922-05-ös számú kutatási dokumentáció alapján. ból felszivárgó nedvesség a védőépület ellenére évek óta folyamatosan károsította. A vízelvezetési rendszer kiépítésének feltétele egy, a lefektetendő csövek nyomvonalán és mélységében elvégzett előzetes régészeti feltárás volt. Az ásatás érintette a peristyliumos udvar teljes belső területét és az Oktogon északi háromnyílású fűtőhelyiségét. A peristyliumos udvart és az épületek falait a korábbi helyiségek elplanírozott terrazzo padlójára vagy a visszabontott hypocaustum rendszer terrazzo alapjára építették. A palota építése előtti periódusból előkerült padlórészletek azonban nem voltak alkalmasak a helyiségek pontos méreteinek és feladatainak megállapítására. Az udvar nyugati oldalán egy fűtőhelyiség és fűtőcsatornák nyomai kerültek elő. Az Oktogon nyugati melléképületének déli és nyugati oldalán egyaránt napvilágra kerültek a Kr. u. II. századi római út bazaltkövei, amelyek beleesnek a város egyik észak-déli irányú útjának vonalába (SZENTLÉLEKY 2004. 278-279). A 2005. évi ásatás célja az épület belső helyiségeinek feltárása volt. Elárom helyiséget tártak fel a régészek: a központi nyolcszögű helyiséget, a hozzá észak felől csatlakozó négyszögű karéjhelyiséget, valamint az ehhez toldott nyolcszögletű karéjhelyiséget. A helyiségek feltárása során előkerült az épület fűtési rendszere, amelyet korábban az épület funkcióját fürdőként meghatározó álláspont alátámasztására használtak. Mindhárom helyiség fűtését (valamint a nyugati négyszög és hatszög alakú karéjhelyiségekét is) ugyanabból a háromszögletű fűtőhelyiségből szabályozták oly módon, hogy közvetlen fűtőtorok nyílt a központi oktogon és az északi nyolcszög felé, onnan pedig egy további a négyszög alakú karéjhelyiségbe. A 2005-ben megtalált, a legkésőbbi római kori periódushoz tartozó fűtési rendszer nem hypocaustum volt, hanem fűtőcsatornás rendszerű. Az épület funkciójára vonatkozóan további támpontot a feltárás nem szolgáltatott, és a szerepét fürdőként meghatározó korábbi álláspont sem nyert megerősítést.

4 A JÁRDÁNYI PAULOVICS ISTVÁN ROMKERT FALFESTMÉNYLELETEI A Savaria területén előkerült falfestmények túlnyomó része a többperiódusú épületek bontási rétegeinek panírozásából származik. Ritkábban kerültek felszínre omladékból, és csak kivételes esetben kerültek elő in situ helyzetben 205