Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

RÉGÉSZET - NYERGES Anita: A SZOMBATHELYI JÁRDÁNYI PAULOVICS ISTVÁN ROMKERT ORTOGONÁLIS ÉPÜLETEGYÜTTESÉNEK FALFESTMÉNYEI

NYERGES Anita 2. kép. A Járdányi Paulovics István Romkert alaprajza (Buocz Terézia 1995. 2. kép) Bild. 2. Grundriss des István Járdányi Paulovics Ruinengartens (Terézia Buocz 1995. Bild. 2.) későbbi periódusa egyaránt felszínre került (Buocz 1995. 1-6. 1). A romok helyreállítása, és az azokhoz kapcsolódó feltárások folyamatosan zajlottak 1960-tól egészen napjainkig. Az ásatásokat Szentléleky Tihamér, Buocz Terézia és Hajmási Erika vezették (Kiss 2002. 48-53. 51). A Járdányi Paulovics István Romkert a második világháború után egyre inkább elhanyagolt állapotba került. 1972-ben Vas Megye Tanácsa, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága programtervet készített a Romkert teljes helyreállítására. Ezekben az években a tervezési munkákat H. Vladár Ágnes végezte, s egyben irányította a helyreállítási munkákat is. A centrális épületcsoportot (ún. Oktogon) 1972 és 1981 között tárta fel munkatársaival Szentléleky Tihamér (SZENTLÉLEKY 1991. 27-38) (2. kép). A helyreállítási munkák során kerültek felszínre a dolgozat tárgyát képező falfestménymaradványok. A Járdányi Paulovics István Romkert műemléki helyreállítási terveinek elkészítéséhez 1972-ben a székesegyház északi oldalán két, a nyugati zárófalára merőleges kutatóárkot húztak. A római kori épületmaradványok közül ebben az évben került napvilágra a székesegyház nyugati zárófala előtt a belülről fe/rozzdval és kívülről falfestménnyel borított hexagon alakú építmény egyik szakasza, valamint egy apszismaradvány (SZENTLÉLEKY 1973. 49-50). 1974-ben megkezdődött a Romkert rekonstrukciós munkája. Szintmeghatározó ásatások folytak a székesegyház apszisától északnyugatra húzódó területen, amely során a kerek alakú, középkori vár falán belül jelentős méretű római kori mozaik felület feltárására került sor. Folytatódott az 1972-ben felszínre került hexagon alakú helyiség kibontása. Északkelet felől két kis fallal határolt torokrész épült az alsó terrazzo padozatra. A torokrész felett ugyancsak terrazzo padozat feküdt, amely nagyrészt rongált állapotban maradt fenn. A második terrazzo felület magasságában a hexagon külső vakolt és falfestménnyel díszített falához újabb, négyszög alakú helyiség csatlakozott, amelynek padozatát mozaik díszítette (Buocz - SZENTLÉLEKY 1975. 64-66). A következő évben, a szintmeghatározó ásatást folytatva, kibontásra került a hexagon alakú építményhez csatlakozó négyszög alakú helyiség mozaik padozatának további részlete, valamint kibontakozott az egységesen fe/rozzdval borított folyosórész is (SZENTLÉLEKY 1976. 46). 1976-ban folytatódtak a szint- és periódus meghatározó ásatások. A székesegyház apszisától északnyugatra eső területen a hexagon alakú helyiség déli falvonulatának meghatározása során, a fal déli, külső oldalán, fehér alapon vörös sávos falfestménymaradványok kerültek elő. A IV. századi épületcsoport, amelyhez a hexagon alakú helyiség is tartozott, korábbi lerombolódott római kori szinteken állt. Teljesen kibontásra került az 1974-ben részben feltárt négyszög alakú helyiség mozaik padozata. A IV. században készített mozaikfelületnek több mint fele maradt meg épen (SZENTLÉLEKY 1977. 27). 1977-ben a feltárások során további kibontásra került az a terület, amely a székesegyház apszisának északi falszegélyéig húzódik. Itt kibontakozott a nyolcszögletű épület fennmaradt kétharmadának körvonala. A nyolcszögletű helyiség, valamint az azt szegélyező sokszögű és négyszögű helyiségek fűtőszerkezete épen került elő. Megmaradtak a fűtőnyílások és helyiségenként a hővezető fodostégla sorok is. Az épület külső falán mindenütt előtűnt a fehér sávos falfestmény. A székesegyház apszisától nyugatra újból feltárásra került az a falszakasz, amelynek egyik vonulatára már Géfin Gyula 1937-ben 204