Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
RÉGÉSZET - ISZTIN Gyula - TÁRCZY Tamás - TÓTH Endre: A SAVARIAI CSÁSZÁRI PALOTA ÉS DÍSZTERME
IszTiN Gyula - TÁRCZY Tamás - TÓTH Endre tésként általános, és ezért a savariai mozaikon a hiánya feltűnő. A fonat helyett asztragalosz-sor alkalmazásának alighanem az lehetett az oka, hogy ezt egyszerűbb volt kirakni, mint a nagy odafigyelést igénylő, több szálból és színből font csavart zsinórt. Még a töredékes mozaikpadlón is több olyan megfigyelést lehetett tenni, amelyek a tökéletes látvány mellett a gyors készítés mellett szólnak: 1. a mozaik igénytelen alapozása, 2. a minta viszonylagos egyszerűsége: mustra azonos a teljes teremben; 3. a szokatlan és egyszerű köztes minta használata; 4. a mozaikkockák elnagyolt faragása, 5. rendellenesség az akantuszinda megformálásában (hullámvonalban futó inda egy helyen megtörik), 6. a pontatlan színhasználat: a köztesminta kétféle anyaga, a köztes minta tojássorán különféle színhasználat. Ezeket a jelenségeket talán a gyors munkával és anyaghiánnyal magyarázhatjuk. Vagy nem állt elég mester rendelkezésre a mozaik kirakására, vagy pedig a mozaikrakással sietni kellett, hogy időre elkészüljön. Korábban a terem kialakítása és a mozaik elkészítése Nagy Constantinus uralkodására, a 4. század második negyedére lett keltezve (TÓTH 1976.). Harmincöt év múlva úgy látszik, hogy a termet és a mozaikot Nagy Konstantin uralkodásánál később is készíthették. Ezt egyrészt a mozaikminta későbbi előfordulásai, másrészt építéstörténeti megfigyelések indokolják. A savariai mozaik keltezéséhez motívumainak többsége nem használható fel, mert ezek a mozaikművészet évszázadokon keresztül élő formakincsébe tartoznak (az akantusz inda, a mágikus kötés/Salamon-csomó, a csavart szalag, a perspektivikus téglasor és a többi geometrikus ábra). Jellegzetesebb az északi részen az S alakú tagokból álló díszítménysor, amely faragványokon, sírköveken a 2-3. században is előfordul, de mozaikokon csak a 4. sz. végétől láthatjuk. 1 2 Ugyancsak a 4. században gyakoribb motívum a bazilika ÉNy-i sarkában megfigyelhető, ívesen gerezdelt körábrázolás, és az apszist díszítő kagylóminta is. 1 3 A mozaikot a minta és stílus alapján végeredményben a 4. század utolsó harmadában is lerakhatták. A szegélyező akantuszinda stílusa naturális jellegű. Időben közeli, pannóniai párhuzama a pécsi Péter-Pál sírkamra bejárati falára festett akantuszinda. 1 4 A minta a 4. században és azon túl is előfordul, de a savariaival közeli műhely-kapcsolatba hozhatót nem ismerünk. A mustrán belüli díszítőelemek mind megtalálhatók a 4. századi mozaikművészetben. A minta egészét és az egyes motívumokat vizsgálva a készítést a 330-as évektől a század végéig tartó időszakon belül nem lehet keltezni. Ez nem meglepő, ha arra gondolunk, hogy például a constantinápolyi palota perisztilium-mozaikját igen kitűnő szakemberek mindaddig a 4.-től a 8. századig keltezték, amíg ásatási leletek nem döntötték el a 6. századi készítést ( JOBST 1997. 58). Savariában is a rétegtani bizonyítékok és az építéstörténet segítségével lehetne közelebb jutni a keltezéshez. Az aula az utolsó római építési periódusba tartozik. A feltárás folyamán nem történt olyan megfigyelés, és nem került elő olyan lelet, amely a díszterem korát a 4. századon belül segítené meghatározni. Érintetlen római réteget nem is tártak fel. Zárt réteg, amelyből keltező lelet származhatna, csak a terem északi és délkeleti mozaikpadlója alatt maradt meg. Ez a korábbi, kisebb terem terrazzópadlójára hordott feltöltés, amelyre a nagy aula mozaikpadlóját rakták. Van az aulának egy olyan része, ahol be lehet nézni a mozaikpadló alá, és az ott látottakból kronológiai következtetésre tudunk jutni. Ez az a hely, ahol 1938-ban a mozaikot megtalálták, és a két utolsó építési periódus jól megfigyelhető. A mozaikpadlós aula előzménye egy kisebb, apszisos terem volt. E terem apszisának indulása és benne a terrazzópadló kis részlete megmaradt, ami alig volt mélyebben a mozaikpadlónál és ma is megfigyelhető. A kisebb terem terrazzópadlója, ami egy fennmaradt fénykép alapján sejthető (a fényképét lásd: TÓTH 1976.), kb. 50 cm-rel mélyebben volt a mozaiknál: tehát amikor a nagy aulát építették, a korábbi terem padlóját feltöltötték és megemelték. A kisebb termet nyugat felé apszissal bővítették. Az apszis indulásánál, a terem visszabontott nyugati falára egy nagy, faragott, márvány hasábot helyeztek el. A hasáb mozaikkal fedett északi vége ferdén letörött, a másik, látható vége a jelen felállításban vízszintes sávokkal profilált. A tömb eredeti felállítása bizonytalan. Jelenlegi elhelyezése kétségtelenül másodlagos, mert faragásának és méretének az adott helyen nincs funkci12 Vicence (Gallia): Stem 1965. Fig. 20. 140: keltezése 5-6. század. 13 A kagylómotívumot a San Apollinare Nuovo hosszhajójának legfelső mozaiksávjában bibliai jelenetekkel felváltva ábrázolták (6. század). 14 A mennyezetre festett akantuszinda sematikusabb, képei: Hudák-Nagy 2009. 194
