Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

NÉPRAJZ - ILLÉS Péter: PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 253-277 Szombathely, 2012 Illés Péter PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN BEVEZETÉS A feudalizmus kori írott hegytörvények születésének körülményei megvilágítására tanulságos példával szolgálnak a vasi-zalai megyehatár térségében, a Rába délkeleti partján végighúzódó dombság hegybéli közösségeinek írásos emlékei.

1 A Vas megyei Hegyhátként ismert történeti-néprajzi kistáj vidékén (ILLÉS 2005. 167-299; PALÁDI-KOVÁCS 2011. 479-480; BORSOS 2011. 230-232) a 18. században rohamos fejlődésnek induló szőlőtermesztés és a kapcsolódó borkészítés eredőjeként a szőlőhegyek és azok hegybéli közösségei a táji munkamegosztáson alapuló kapcsolatrendszerük mentén kisebb szőlőtermesztő mikrotájakat alkottak (ILLÉS 2007. 14-38. 16). A földesúri szolgáltatások kielégítése mellett az elsősorban önellátást biztosító gyümölcsösökkel, kaszálókkal, szántókkal valamint zöldségeskertekkel tarkított jobbágy-paraszti szőlőhegyek működésében, egymással való kapcsolatában sajátos aspektust jelent az írott hegybéli törvények, vagy miként akkoriban említették, az artikulusok elterjedése. Ezekre a finom, nehezen feltárható társadalmi-kulturális folyamatokra derít fényt a dél-kelet vasi térség szőlőhegyeire vonatkozó huszonkét ismert hegytörvény következő strukturális és tartalmi elemzése. ÍROTT HEGYTÖRVÉNYEK ELTERJEDÉSE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN Mindegyik forrásszöveg tulajdonképpeni másolat. A18-19. században még hatalmas erdőséggel, azaz a Farkas-erdővel

2 borított dombhát legészakibb részén, a Sárvár környékén húzódó sótony-nyőgéri hegyek törvényeit

3 és a legdélibb, az egykor volt megyehatár közelében fekvő Egervár (ma Zala),

4 illetve a karakteresen hegyhát vidéki Felső-Oszkó (ma Oszkó, Vas)

5 hegytörvényeit leszámítva a többiről bizonyosan tudható, hogy azokat 1816-ban a vármegye utasítására jegyezték le a hegyközségeknél lévő eredeti példányokról, mégpedig az egységes vasvármegyei rendtartás típusszövegének kidolgozásához.

6 Az egyes szöveghelyeken tett konkrét utalások alapján a 18. századi és 19. század elején formálódó szőlőtermesztő kistájhoz kötődő hegytörvények datálással kijelölhető időhatára így 1661-től 1839-ig terjed. Ugyan a hegytörvények szöveges műfajára vonatkozó korábbi, Wellmann-féle hármas tagolás (1. autonóm hegyközségi törvények, 2. földesúri rendtartások, 3. városi statútumok) a Nyugat-Dunántúlon nehezen alkalmazható mivel az autonóm hegyközségi törvények és a földesúri rendtartások egymástól nem könnyen elválasztható kategóriák (ÉGETŐ 2004. 16-17) -, mégis a vonatkozó térségből fennmaradt szövegekre fókuszálva olyan jellegzetes 1 A bevezetést és az Írott hegytörvények elterjedését vázoló szövegrészt, valamint a kapcsolódó táblázatokat és ábrát más összefüggésben már közöltem (ILLÉS 2008. 72-86), azonban az elemzésbe vont hegytörvényekból kinyerhető történeti-néprajzi forrásértékű adatok jobb értelmezéséhez lényegesnek tartom a megfogalmazottak újbóli publikációját ezúttal is. 2 „A Hegyhát és Farkaserdő vidéke a körmendi, vasvári és sárvári járásokban elterülő erdóvidék, a Vasvármegye délkeleti részén lévő dombokat és elóhegységeket borítja. Itt a nyír a század elején uralkodó kocsános, kocsántalan és csertölgyet és bükköt már majdnem teljesen kiszorította, tzen fanemeken kívül előfordulnak még meglehetős mennyiségben az akácz, gyertyán és szórványosan az erdei és fekete fenyő, továbbá a nyár, fűz, szil, juhar és hárs. Éghajlata szelíd, helyenkint enyhe, meleg; bortermő vidék [- kiemelés tőlem]. Széldöntések, valamint korai és kései fagyok csak ritkább esetekben fordulnak elő. Az egyes fanemek növése ezen a vidéken már igen változó, a talaj minősége szerint." (SZIKLAY - BOROVSZKY 1898. 429) 3 SNA 1499. Sótony-Nyőgér, 1661. 4 MOL. P. 623 Széchenyi család levéltára. III. 190. es. 5. f. (Egervár, 1729). 5 Az oszkói Római Katolikus Plébániahivatal levéltára (Felső Oszkó, 1839). 6 VaML IV. 8. Vas vármegye szőlőhegyi rendtartás kidolgozására kiküldött bizottság iratai. Hegyközségi artikulusok. Baltavár, é.n. [1816]; Döröske, 1761; Győrvár, é.n. [1816]; Halastó, 1749; Halogy, 1806; Hodász, 1755; Kém, 1757; Nádasd/Matzfa, 1807; Nádasd/Némethfalu, 1790; Nagymékfa, 1776; Nagymizdó, é.n. [1816]; Petőmihályfa, 1727; Petóolaszka, é.n. [1816]; Poty, 1757; Sárfimizdó, 1739; Szarvaskend, 1740; Tilaj, é.n. [1816]; Újlak, 1709. 253