Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

MÚZEUMTÖRTÉNET - BALOGH Lajos: „AZ IDŐ A GAZDA MINDENÜTT..."

BALOGH Lajos van az utóbbi években a múzeumokat is erősen szorongató, az egész országot érintő nehéz gazdasági helyzettel is. A Vasi Múzeumfalu 2009-2012 közötti etnobiológiai fejlesztési eredményeinek jelen összefoglalása

3 a Savaria évkönyv számára dr. Nagy Zoltán megyei múzeumigazgató kérésére, viszonylag hirtelen jött feladatként jelentkezett, ezért a rendelkezésre álló pár hét alatt az anyag nem eshetett át a kiforrás kívánatos időszakán, stádiumain. Alapja a Múzeumi Oktatási és Képzési Központban (Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre), 2008. őszén zajlott tanfolyam záródolgozata (BALOGH 2009a).

4 Tekintettel arra, hogy szerző munkatársának - dr. Illés Péternek - a Természettudományi Tárat is magában foglaló Gyűjteményi és Adattári Osztály vezetőjének „A Vasi Múzeumfalu általános fejlesztési stratégiája 2009-2011" címmel annak idején szintén a szentendrei alkalomból készült dolgozata is ugyanezen intézményrészre vonatkozik, jelen írás több helyütt csak utal, de nem tér ki az ott részletesen tárgyalt szempontokra, hanem kifejezetten a címben megfogalmazott tárgyra összpontosít. A CÉLOKRÓL A technikai civilizáció gyorsuló fejlődésével a földi élővilág változatossága (a biodiverzitás) rohamosan csökken. Ezzel párhuzamosan, különösen a XX. század második felétől a hagyományos emberi műveltségkincs sokfélesége is hatványozott iramban szegényedik. A faluból városba került, a természettel közelebbi kapcsolatot tartó életmódtól eltávolodott, újabb generációk alól elfogy a hagyomány; egyre kevesebbet tudnak az elődnemzedékek mindennapjairól, tárgyi-szellemi kultúrájukról. Ezek ismeretének hiányában csökken az esélyük a testi-lelki-szellemi szempontból egyaránt teljes, egészséges értékrend vezérelte élet élésére. A megszámlálhatatlan, túlnyomó részben divat- és fogyasztásvezérelt sajtócsatorna által világszerte nap, mint nap a társadalmakra zúdított, kétes értékű, gyakran romboló hatású műsorfolyamok (az „univerzális reklámkultúra", SZABÓ & PÉNTEK 1976/1996) kiegyensúlyozására hivatottak csapata arányaiban kisebb, közlési lehetőségeik korlátozottabbak, hangjuk csendesebb. Mégis, a hagyományos műveltség megőrzésének nemes céljáért érdemes és jó is ilyen csapatban küzdeni. Általánosságban elmondható, hogy a népi kultúra számos olyan terméket, megoldási javaslatot őriz, amely az átalakuló világban segíthet az egyénnek, a mikro- és makro-közösségeknek egyaránt, ezért használhatósága felértékelődik az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk után (ÖRSI 2003/2008). A vonatkozó ismeretátadás fontos színhelyei a civil kezdeményezések (pl. oszkói Hegypásztor Kör, vö. ILLÉS 2002) mellett a múzeumok, illetve a múzeumfaluk. A XXI. század elejére utóbbiak hagyományos hármas feladatrendszere (gyűjtés, megőrzés/kutatás, kiállítás) új funkciókkal bővült. Napjainkban a múzeumoknak szerepet kell vállalniuk a helyi közösség építésében, a helyi hagyományok megőrzésében, a helyi azonosságtudat erősítésében. Globalizálódó világunkban erre különösen nagy szükség van, és a múzeumok, mint az élethossziglani tanulás egyik meghatározó színhelyei ennek tökéletes terepét képezik (KOLTAI & KOLTAI 2005; vö. még SCHÖLTEN et al. 2001; MÉSZÁROS 2007; VÁSÁRHELYI 2008). Ami a múzeumfalukat illeti, Korek József A muzeológia alapjai című munkájában írja, hogy „a régészeti, ún. in situ múzeum mellett a másik szabadtéri múzeumtípus a skanzenmúzeum, amely Stockholmban alakult (1895)... A múzeum élő típusa, gazdasági udvarral, állat- és növényvilággal... A paraszti udvarokon ott találjuk a Dél-Svédországból telepített tanyákban a libákat, szarvasmarhókat, áll a faluban a templom, amely működik, és ritkán esküvőket is tartanak benne. ... 3 Az eredményekről a szerző szóban már beszámolt néhány alkalommal, így pl. Balogh L.: „Csemete-iskola", avagy régi gyümölcs-tájfajták megőrzése a Vasi Múzeumfaluban, gyermekek közreműködésével. In: Természettudományi Muzeológusok XXVIII. Országos Találkozója, Mátra Múzeum, Gyöngyös, 2010. aug. 25-27. www.matramozeum.hu/e107_files/downloads/muzeologustal.pdf; továbbá: Magyar Tudomány Napja, Savaria Múzeum, Szombathely, 2010. nov. 5. - Balogh L.: Régi gyümölcs-tájfajták megőrzésének lehetősége vasi példák alapján. In: Nyugat-dunántúli Térségi Tájház-találkozó, Vasi Múzeumfalu, Szombathely, 2011. jún. 17. - A sajtóban pedig például 2012. márciusában (GERGŐ 2012b). 4 A 2009-es dolgozat tartalomjegyzéke: 1. Bevezetés (a témaválasztás indítéka). 2. Küldetés. 3. A kiindulási állapot, előzmények: 3.1. A Vas Múzeumfalu fekvése, jelenlegi növény- és állatállománya; 3.2. A Beythe István Etnobotanikai és Kultúrnövény-evolúciós Kísérleti Kert; 3.3. A Vasi Múzeumfalu működésének személyi feltételei: 3.3.1. A VMf fejlesztéséért felelős vezetők 2009-től; 3.3.2. A VMf napi működtetésében jelenleg rendelkezésre álló személyi feltételek; 3.3.3. A VMf etnobiológiai projektje működtetésének személyi feltételei; 3.4. SWOT-elemzés a szakirányú helyzetfelméréshez. 4. A célállapot, avagy a Beythe-kert felélesztése: 4.1. Etnobotanikai vonatkozások: 4.1.1. Növényi keretkörnyezet; 4.1.2. Virágoskertek és zöldségeskertek; 4.1.3. Gyümölcsöskert; 4.1.4. Szőlőhegy; 4.1.5. Temetőkert; 4.1.6. Régi gabonák kertje; 4.2. Etnozoológiai vonatkozások: 4.2.1. Haszonállatok; 4.2.2. Egyéb állatfajok; 4.3. Közönségkapcsolati, múzeumpedagógiai vonatkozások; 4.4. Lehetséges intézményi együttműködések. 5. „Az idő a gazda mindenütt..." A Vasi Múzeumfalu etnobiológiai fejlesztésének terve 2009-2011 (táblázatos projektleírás/munkatervi áttekintés). 6. Összegzés. 7. Irodalom / háttéranyag [számos további, a jelen tanulmányban nem idézett, vonatkozó szakirodalmi tétellel]. 444