Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - NAGY Marcella - SÜMEGI Pál - PERSAITS Gergő - GULYÁS Sándor - TÖRŐCSIK Tünde: VASKORI BRONZKINCS IKERVÁR HATÁRÁBAN
sava R ia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 99-133 Vaskori bronzkincs Ikervár határéban. Megjegyzések a Hallstatt kori kultuszélet rekonstruálásához a régészeti- és természettudományos vizsgálatok tükrében Jelentős számban kerültek elő fragmentálódott, részekre hullott faszenek. Nem zárható ki tehát, hogy a kincset rejtő kis fülkét a kincs elrejtése előtt a különböző fák keverékét felhasználva tűzzel „megtisztították". A dokumentálható lágyszárú pollenanyag, a gyom- és gyógynövények virágzási ideje alapján július hónapra tehető, az aratás utáni időszakra a kincs földbekerülésének időpontja (8. tábla 1. kép). Napjaink felmérései nyomán készített Vas megyei pollendiagramok felhasználásával készült recens pollennaptár szerint július kezdete jöhet leginkább számításba (ILON - SÜMEGI - NÁPRÁDI - TÖRŐCSIK 2011. 280-285). Ez az adat jó egyezést mutat a makrobotanikai adatokkal, sőt a régészeti interpretációval is. A bronzkincs régészeti eredményeinek előzetes értékelése, a jelenség lehetséges funkcionális interpretációja A Kárpát-medence nyugati feléből, a Dunántúlról viszonylag kevés Hallstatt körbe tartozó vaskori kincsleletet ismerünk. Szakirodalomból eddig öt lelőhelyről van tudomásunk ilyen jellegű régészeti emlékről, az Ikerváron előkerült együttes jelenleg a hatodik. Vaskeresztes/Magyarkeresztes (MOZSOLICS 1942. 155-161), Ravazd-Kisravazd (FEKETE 1973. 341-358), Kurd (PATAY 1990. Tat. 51-63, 74, 76-78), Regöly-Szárazdi bozót (FEKETE 1995. 37-48), Kiskőszeg/Battina (KOVÁCS 1999. 23-31) lelőhelyek előkerülési körülményeit Fekete Mária röviden összefoglalta 1999-ben megjelent munkájában (FEKETE 1999. 35-36). Munkáját két gondolatfelvetés miatt is meg kell említeni. A szerző a dunántúli Hallstatt kori kincsleleteket egyrészről temetkezési szokásokhoz szükséges felszerelésnek vagy temetési áldozatnak (FEKETE 2008. 108), másrészről egy-egy család olyan ékszerkészletének vagy presztízsjavai összességének véli, amelyeket nem használtak fel a temetési szertartás során. Ezenkívül női viseleti daraboknak tartja az ismert magyarországi Hallstatt kori kincsek egyes konkrét elemeit (FEKETE 1999. 38). Ez utóbbit a kutatás jelen állása szerint az ikervári kincs is megerősíti, mivel a lóalakos bronzfibulákat egyértelműen a női gender mutatójának tekinthetjük (METZNER-NEBELSICK 2007. 707-735). Ezen túlmenően Carola Metzner-Nebelsick e tárgytípust konkrétan a „Penelope-Prinzip" jelzővel is illeti. A dunántúli kora vaskori kincsleletekről általánosságban elmondható, hogy összetételüket tekintve főként ékszerekből és bronzedényekből állnak - pl. Vaskeresztes/Magyarkeresztes, Kisravazd, Regöly. Ez az ikervárira is teljesen helytálló megállapítás, ráadásul az ikervári telep részletes feldolgozását megelőzően - azaz pontosabb keltezésbe nem bocsátkozva - a most vizsgált bronzkincset a felsorolt három kinccsel egykorúnak véljük. A kincsek összetétele és maga a kincsek száma merőben eltér a késő bronzkori időszak relatívnak mondható „kincsgazdagságától" (ZYLMANN 2005. 1-33; KOEPKE 1998. 69; KUBACH 1994. 242; METZNER-NEBELSICK 1997. 93). Ezzel szemben hangsúlyozandó viszont, hogy éppen ekkor jelennek meg mind a keleti, mind a nyugati Hallstatt kör területén az előkelők fémgazdag Fürstengrab-jai és hatalmas halomsírjai, mint a hatalom reprezentációi. A vaskori művészet szimbólumnyelvét - melynek egyes elemei mai szemmel meglehetősen absztraktnak mondhatók, de inkább geometrikus szemléletű 1 6 - ma szinte egyáltalán nem értjük, legfeljebb a megtalált és előkerült jelenségek vagy leletek alapján megpróbáljuk értelmezni. Leszámítva azt a valósághű, realisztikus ábrázolásmódot, mely a szitulaművészetben vagy egyes urnák felületén megjelenik. 1 7 A kincs értelmezésekor elsősorban éppen ezeket az egyértelműnek tekinthető utóbbi forrásokat használjuk. Az ikervári bronzkincs üllője minden bizonnyal egy ötvös hagyatéka (6. tábla 1-2. kép). Oldalsó felszínén mesterjegy is látható, egy kör alakú plasztikus minta képében. 1 8 Felületén több apró bevágás, karcolás jelzi az egykori aktív használatot. De szintén fémművesre utalnak azok a félkész darabok, lóalakos fibulatöredékek vagy lemezdarabok, melyeken sorja, vágásnyom vagy elnagyolt kialakítás figyelhető meg. Érdemes felvillantani a homéroszi eposzok ide vonatkozó részeit. Például Télemakhosz követői közül az ötvöst, aki „eljött, hozva eszközeit, művének végbevivőit" az üllővel és a kalapáccsal, azaz ötvösszerszámaival (HEGYI 2003. 35), 1 9 aki egyben aktív résztvevője az áldozatbemutató ceremóniának. Ily' megközelítésben az ötvös 16 Egyik legszebb példája pl. Nővé Kosariská 1. tumulus kerámia repertoárja (PICHLEROVÁ 1968.; TORBRÜGGE 1995. 464, Abb. 58). 17 Pl. a soproni 28. halomsír alakos urnája. 18 Ilon Gábor szóbeli véleményeit, támogatásét és a munka során nyújtott folyamatos és kitartó segítségét, tanácsait és építő kritikáit e helyütt külön megköszönjük. 19 Homérosz: Odüsszeia. III. 430-450. Nestór áldozata Pylosban. 117
