Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: SZEMFÉNYVESZTÉS. AGYAGPIPA HAMISÍTÓ MŰHELYEK KÖRMENDEN A 19. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN

NAGY Zoltán KÖRMENDI MESTERNEVEK AGYAGPIPÁKON A Rákóczi út 55. szám alatti lelőhelyen előkerült több mint 800 pipatöredéken - melynek csaknem tele névpecséttel ellátott volt - egy ismert körmendi pipakészítő neve sem szerepelt. 1988-ban [R55. l/A 183-58-101], valamint az 1998-ban fellelt [IV. tábla R55. Ill/A 85-78121] számún ugyan SALOMON FÜRST pecsételést fedeztünk fel, de ekkor ennek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget. Mi ekkor még az 1828-as összeírásból

3 megismert körmendi pipakészítők bepecsételt neveit: Pinter Moyzert, Svarcz Jánost, Szicsek Jánost kerestük a töredékeken - hasztalan. Két évvel később azonban egy nem várt fordulat következett be. A belvárosban épülő Monaco kávéház alapozásakor - az egykori városárok feltöltési törmeléke között - jelentős számú pipatöredék került elő, melyek közül kettőn [IV. tábla KM 48, KM 50] FÜRST IN KÖRMENO bepecsételés hivalkodott. Egyetlen egy darabon pedig [IV. tábla KM 47] HIRSCH IN KÖRMEND beütés szerepelt. E nevek megfejtése azonban újabb probléma elé állított bennünket, mivel e Körmendhez köthető nevek nem szerepeltek az 1828-as körmendi összeírás kézművesei között. A teljes névsort újra átvizsgálva, meglepetésünkre, a lajstrom 391. sorszáma mellett Fürst Salomon nevét fedeztük fel, akit segéd nélküli kalmárként írtak össze. Mivel a zsidó családok közül e korban csupán egy viselte Körmenden a Fürst nevet, így joggal tételeztük fel, hogy az ő névbélyegzőjével ellátott pipatöredékeit találtuk meg mindkét körmendi lelőhelyen. Salomon Fürst kereskedői mivoltát azonban megingatja az a három évvel későbbi adat, mely szerint 1831-ben két forint adó megfizetésére kötelezve, kézművességből él kilenctagú családjával, melybe feleségén, három gyermekén kívül két szolgája és két szolgálólánya is beletartozik.

4 A zsidóösszeírás csupán a családfő nevét közli és azt, hogy opifex, azaz kézműves mester, mely tevékenység után adózni köteles. Azt viszont már nem tudhattuk meg, hogy milyen iparágat űzött, csak feltételezhetjük, hogy ez a névbélyegzővel ellátott töredékek alapján a pipakészítéssel azonos. így hát lett egy kalmárkodó pipakészítőnk, akinek neve azonban a tíz év szívós munkájával feltárt és begyűjtött 1593 db pipatöredék közül mindössze négyen vált ismeretessé. 3 VaML Conscriptio Regnicolaris 1828. Körmend. 4 VaML Conscriptiones Judeorum Ö 285/5/62 1-5. 1831. Hirsch nevű iparost vagy kereskedőt azonban hiába kerestünk az 1809-1831 közötti zsidó összeírásokban, hiányosan fennmaradt anyakönyvi iratokban, nem sikerült nyomára bukkannunk. Körmend belvárosában húzott csatornák árkaiból, a Monaco kávéház alapozásakor azonban nagy számban kerültek elő SCHWARTZ IN KÖRMEND névpecsétes töredékek. Úgy gondoljuk, itt a közelben lehetett az 1831-es zsidó összeírásból is megismert, mestersége után 2 forintot adózó Johannes Schwartz „pipacsinyáló" műhelye. A belvárosban 2001-ben újabb árkokat húztak az eddigi lelőhelyek között számon tartott Monacóhoz közeli Mozi parkolója mögött, ahonnan közel másfél száz újabb lelet került elő, számos kis-azari, podrecsányi, M. Hönig, Anton Parsch, Partsch, Bodnár, Schwartz, Cörmend, Körmend bepecsételésű mellett a régóta keresett Pintér Moyzer két pipatöredéke (NAGY 2001. 12) is felbukkant MOS BINDER [IV. tábla KB 2001.1.1, KB 2001.1.2] nyelvi alakban. A korabeli latin, illetve magyar nyelvű összeírásokban szereplő Pintér személynév német tükörfordítása a pipaexport nyelvterületét vagy a készítő anyanyelvét jelölhette. Moyses Pinter egy legénnyel dolgozó pipásról csak annyit tudunk, hogy 1828-ban Körmenden Nixy József ács 2 szoba, 1 konyha, 1 pincéből álló házának felét évi 10 Ft-ért árendálta. Talán ő is kereskedő volt, mivel 1858. január 2-án az esketési anyakönyvben örömapaként Klein Gründlernek volt feltüntetve. Hiányos ismeretekből nehezen tudunk következtetni. Máig sem tudjuk teljes bizonysággal, hogy a körmendi pipakészítők egy emberöltőre becsült munkálkodásuk során valójában milyen mennyiségű készterméket gyártottak. A két viszonylag nagy kiterjedésű lelőhelyen csupán Johann Schwartz díszítőstílusa és pipaforma-választéka vált egyértelműen ismertté. A tömegesen földből előkerült, idegen nevű, de távolabbi vidékekről nagyon is ismert pipakészítők és pipakészítő helyek (pl. Anton Partsch, In Theresienfeld, Mihael Hönig, Ignatus Bognár Schemnitz, K.Azar, Podrecsány) ipari méretben földbe került hulladékainak Körmendre kerüléséről eddig magyarázatot adni senki sem tudott. SWARTZ IN KÖRMEND és a CÖRMEND, KÖRMEND bepecsételésű agyagpipák nagy száma azonban lehetővé tette, hogy a bepecsételések egyenkénti felülvizsgálatával összehasonlító mikrovizsgálatot végezhessünk. Eközben 280