Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - ILLÉS Péter: PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 253-277 Paraszti szőlőhegyek rendje a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén A zalai megyei rendtartást követő szőlőhegyeken az év első kitüntetett időszakának számított Gyertyaszentelő Boldogasszony napjától (február 2.) Gyümölcsoltó Boldogasszony nap\q terjedő (március 25.) majd két hónap. Ez a tél végi és tavasz eleji két hónap volt a szőlőterületek, hegyvám alá eső irtásföldek, rétek körüli perügyletek tisztázásnak hagyományosan meghatározott ideje. A tradíció történeti mélységére utal, hogy az ismert 1576-ban szintén Vas megyében történt meszleni szőlőhegyi csereszerződés is Gyertyaszentelő Boldogasszony nap előtt való szerdán köttetett ( SILL 1968: 260-267. 265). A 18. század második felében érvényes zalai rendtartás szerint a hegybíró vagy esküdtje már nyolc nappal Gyertyaszentelő Boldogasszony előtt köteles volt „admoneáltattni", azaz a per felől figyelmeztetni az érintett szőlősgazdát. A területtől való eltiltás kezdete is ekkor volt, majd tizenöt napos határidő betartásával kellett az elöljárók előtt ismertetni a követelést. A 18. század második felében érvényes rendelkezés szerint a peres feleknek a helység, azaz a gazdák gyűlése előtt kellett bizonyítani az igazukat, mégpedig „hiteles és helyes levelekkel, vagy pedig hit letételével leendő élő bizonságokkal". Szükség szerint erre lehetőségük volt akár több alkalommal is a meghatározott időszakon belül. A törvénykezések menetét a legpontosabban a sótony-nyőgéri hegytörvény szabályozta. Az egyik legérdekesebb kitétel a magyar nyelv használatát írta elő, és megtiltotta a deák nyelven, vagyis latinul való beszédet, illetve válaszadást. A perköltséget a felperes és alperes részére negyven pénzben és egy pint borban, egy pecsenyében és két tál ételben, illetve egy kenyér mennyiségben határozták meg, amit a vesztes fél köteles volt megtéríteni. A meghirdetett hegygyűléseken, vagy miként az egervári szöveg fogalmaz, „Hellysigh Törvény napja"-n minden szőlősgazdának kötelező volt részt vennie. A petőmihályfai szokás szerint a kisbíró háromszor kiáltott a hiányzóért, amennyiben az „külső félből" való, avagy közember volt az illető, akkor két öreg meszely bor megadására ítélhették, esküdt esetében négy öreg meszelyre növekedett a büntetése. Halastó szőlőhegyére az utóbbi kitételtől eltekintve ugyanez vonatkozott. Szarvaskend, Győrvár és Tilaj hegyein egy évben legalább háromszor kellett hegygyűlést rendezni. Az előző két helyen a hegymester az esküdtekkel, vagy személyesen maga üzente meg a kitűzött időpontot. A törvénytételben személyen érintett gazdát pedig legalább egy héttel a törvénykezés előtt értesíteni kellett. A zalai statútumot követő hegybéli helységekben, amennyiben valakit törvényre idéztek, és az nem jelent meg, akkor automatikusan a kezdeményező peres fél javára dönthettek. A baltavári kiegészítés szerint a lerótt büntetés után a földesúrnál, vagy több tulajdonos esetében a vármegyénél lehetett új ítéletet kérni. A sótonyi és nyőgéri közös hegyeken a hegybéli törvénykezések meghirdetett ideje minden esztendőben elsősorban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja (február 2.) délelőtt volt. A kötelezően résztvevők körét a hegymester parancsolta meg. A szőlőhegyek általános, minden szőlősgazdára vonatkozó gyűlését pedig hamvazószerda előtt egy héttel tartották, egyik évben a sótonyi, másik évben a nyőgéri hegyen. Ezektől az alkalmaktól függetlenül igény szerint a böjti időszak minden szerda délelőttjén törvénynapot tarthattak, leszámítva hamvazószerdát. Újlakon szintén Gyertyaszentelő Boldogasszony napja volt az első hegygyűlés dátuma, amikor is, a Dunántúl más bortermő vidékeihez hasonlóan az illető szőlőben, annak vesszejét fogva kellett a tiltást megtenni, másként az különben érvénytelen volt (vő. ÉGETŐ 2001. 43; 2009. 166-171). Ugyanitt a második hegygyűlés rendes ideje már Húsvét keddre esett, amikor is a mások által okozott és tapasztalt kártételeket bejelentésére kötelezték a szőlős gazdákat. Már a szüretet követően, a vegetációs ciklus lezárultával, a szőlőhegyek életének utolsó közösségi eseménye volt a Mindenszentek napja (november 1.) tájékán, vagy az előírás szerint pontosan „Lelkek Emlékezete" napján (november 2.), illetve Szent Mártonkor (november 11.) megtartott utolsó hegybéli gyűlés. Ekkor minden a hegyben lakó vagy ott gazdálkodó, nemes, polgár, illetőleg jobbágy köteles volt a hegybíró vagy a hegymester házánál az egész közösség előtt megvallani, hogy látott-e maguk közül bárkit is más gyümölcsösében vagy szőlejében. Hegytörvények érvényessége (Hegytörvények elfogadása; Szokásjog megerősítése; Földesúri rendelkezések) A hegytörvényeket minden a hegyben lévő szőlősgazdának el kellett fogadnia, melynek hiteléről a petőmihályfai és némethfalusi szövegcsaládokban külön törvénypont gondoskodott, akárcsak Halastó, Sótony és Nyőgér esetében. Ezek szerint a rendelkezések lejegyzésének pillanatában a gazdák közösségének tagjai rendi ho257
