Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - ILLÉS Péter: PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN
ILLÉS Péter és struktúrája szerint is inkább tekinthető a leendő hegybeliek létrehozandó közösségével megkötött kontraktusnak, mintsem egy már működő szőlőhegyi közösség esetleg átvett hegytörvényének. AZ 1848 ELŐTT ÍROTT HEGYTÖRVÉNYEK MINT TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI FORRÁSOK Hegybéli helységek (Elöljárók megválasztása; Elöljárók kötelessége és járandóságaik; Hitszegő elöljárók büntetése; Elöljárók sérthetetlensége; Perek kezdeményezése; Perek Intézése; Hegygyűlések; Beszámolási kötelezettség az elöljárók felé; Bírságpénzek elosztása; Földesúri bíráskodás) A hegybéli elöljárók megválasztását a petőmihályfai, az egervári, a némethfalusi és a zalai normaszöveget követő hegytörvények egyaránt magukba foglalták, akárcsak a felső-oszkói és a halastói rendszabályok. A felső-oszkói írást leszámítva a többi említett előírásban közös, hogy esztendőnként Szent György napra (április 24.) vagy ez időtájra írták elő a hegyközösség elöljáróinak megválasztását. A szőlőhegyek ügyes-bajos dolgaiban döntéshozó vezetőtestület tagjai a petőmihályfai és az egervári szövegcsaládok, illetve a halastói szöveg szerint a hegybíró és a szövegben meg nem nevezett számú esküdtek voltak. A Zala megyei statútum konkrétan a hegymester és a bíró, rajtuk kívül a főesküdtet és a vice hegymestert is adó tizenkét esküdt személyében határozta meg az elöljárók körét. A hegybéli gazdák kötelesek voltak tájékoztatni földesurukat az elöljáróik megválasztásáról, és ha valaki a helység akarata ellenére nem vállalta a tisztséget, azt pénzbírsággal sújthatták. A zalai törvény saját nótáriust is előírt a hegybéli helységek számára. A Nádasd környéki szőlőhegyek önrendelkezését csorbítva, a hegybéliek az esküdteken túl három jelöltet állíthattak a hegybíró személyének eldöntésére. Közülük végül a földesúr körmendi tiszttartója volt köteles választani. A némethfalusi szövegcsalád három hegytörvénye szerint a hegybíró és az esküdtek feladata volt a szőlőheggyel kapcsolatos rendelkezések előadása, illetve az igazságszolgáltatás, melyről írást is adtak, ugyanakkor pénzt kaptak. A halogyi és matzfai artikulusok a kisbíró választását is előírták. Amennyiben a feladatot a választott személy nem vállalta volna, akkor a „Hegység Cassája" javára volt büntethető. Ha még ez sem lett volna elég nyomásgyakorlás, a hegytörvény alapján az illető szőlős területének becsű szerinti része is átadható volt a kisbíróságot végül viselő másik személynek. A felső-oszkói hegytörvény általánosságban csupán minden év egy „bizonyos nap"-jára írta elő az elöljáróság megválasztását. A szöveg a „többi hegységek rende és szokásá"-ta hivatkozva írt elő választott hegymestert és esküdteket, az elöljárói megbízatás elutasítása viszont itt is pénzbüntetést helyezett kilátásba. Jól érzékelhetően az elöljáró testületek összetétele nem mutatott egységes mintát a kistájon. Az egyes feladatokra megválasztott vezetők megnevezésében megbújó lehetséges eltérések egy érdekes példáját nyújtja a baltavári artikulus. Ebben a zalai normaszöveg kiegészítéseként az elöljárók és a jegyző mellett egész évre szőlőpásztorokat is megkövetelt a földesúr, akik egyébként „mint mémely Helyeken nevezik Hegy Mesterek". A sótonyi és nyőgéri hegytörvény ehhez hasonlóan az artikulusok ellenében cselekvő „Hegy Mester, vagy Szőlő Pásztorok" ellen fogalmazott meg pénzbeli büntetést. Az elnevezések lehetséges táji eltéréseit jól mutatja, hogy például a történeti nyugat-vasi Felső-Őrségben fekvő Alsóőrben (ma Unterwart, Burgenland) a 19. század közepén a hegybéli elöljáróságot a „hegymester" és mellette a két „hegymester szolga" alkotta, 1 3 akiknek munkáját egy szőlőőr is segítette. 1 4 A vezető testület kötelességeivel kapcsolatban a felső-oszkói szövegváltozat külön pontban rendelkezett a hitszegéseket és büntetéseket a földesúrtól elhallgató vezetőkről, akiket 12 forintra és az elöljáróságtól való megfosztással büntethettek. Azonban a hegytörvényekre inkább jellemző, hogy a vezetőség védelmét, sérthetetlenségét igyekezték biztosítani. A petőmihályfai eredetű szövegek két külön pontban szólnak a helységet a vármegyénél megkerülő elöljárók büntetéséről. Ehhez hasonló bírság fenyegette a bírót vagy esküdteket általában „meg hamlsít"-ó szőlősgazdákat, illetve az egymást meghamisító vezetőket. Ez utóbbira a némethfalusi földesúri rendtartás is felhívta a figyelmet. Az egervári szövegcsalád még az elöljárók feslett nyelvű szidalmazását is megtiltotta, a győrvári hegytörvény pedig törvénytételkor magát a „Hegy Népet" is védelmébe helyezte, akárcsak a zalai normaszövegben foglaltak. 13 Gaál Károly gyűjtése, SM. GKA. 266/3. Alsóőri nemesi közösség büntetőjegyzőkönyve 1800-1851. (1840.1. 15. lisztújítás; 1844. II. 10. Tisztújítás; 1872. V. 2. Tisztújítás) 14 Uo. (1848. III. 2. Tisztújítás) 256
