Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - ILLÉS Péter: PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 253-277 Paraszti szőlőhegyek rendje a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén megfogalmazott tizenöt pontból álló hegytörvény is hasonlóan önrendelkező hegybéli helységre utal, 8 még ha azt 1808-ban további két ponttal is kiegészítettek. Konkrétan még két olyan hegytörvény ismert a kistájról, melyekben nem fedezhető fel utalás a szőlőhegy hegyvámos földesurára, ezek a sárfimizdói (Vas) (1739) és a halastói (Vas) (1749) szőlőhegyi artikulusok. A 18. század első felében, de már egyértelműen földesúri jóváhagyással vetették papírra az egervári (1729), petőmihályfai (Vas) (1727) és szarvaskendi (Vas) (1740) 9 hegytörvényeket. Ezeket ugyan a földesúr törvényesítette, azonban a vezető testület és közösség önrendelkezését meghagyta. Tehát ez esetekben is világosan hegyközségi artikulusokról beszélhetünk (vő. ÉGETŐ 2001. 25). Ahogy majd a következőkben még szó lesz róla, az 1729-ben kiadott egervári szőlőhegyi artikulust bizonyos pontosításokkal érvényesítették Győrvár (Vas), Boldogasszonyfa (ma Vasboldogasszony, Zala) és Gősfa (ma Zala) szőlőhegyein 1753-ban. 1 0 Az 1740-ben kiadott szarvaskendi hegytörvény szövege viszont még az „eredeti" 1729-es egervári hegyközségi artikulus átírása (2. táblázat). Sőt, a petőmihályfai hegytörvényt később szintén, jól kimutathatóan alapszövegnek használták fel más környékbeli hegybéli közösségek rendjének megfogalmazásához (3. táblázat). Egészen pontosan Sárfimizdó (Vas) (1739), Hodász (ma Hegyháthodász, Vas) (1755) és Nagymákfa (ma Vasvár része, Vas) (1776) szőlőhegyei esetében, 1 1 mely utóbbi szöveghez nem mulasztottak el egy, ezt a tényt tisztázó konkrét megjegyzést is hozzáfűzni. Akárcsak Nagymákfa esetében, a ma Csehimindszent (Vas) határában lévő Poty szőlőhegyének földesura is a tolnai Festetics család volt a kérdéses időszakban. Utóbbi hegytörvény nem egészen húsz évvel korábban, 1757-ben íródott, szintén a baltavári uradalomban. Azonban hiába az egy uradalomhoz tartozás ténye, a nagymákfai szövegtől eltérően a Potyi-hegyen az 1753-ban készített Zala vármegyei statútum átírt változatát érvényesítették. Sőt, a Hegyhát vidékén a zalai normaszöveg térhódításának további példái is kiolvashatóak. Ilyen az 1761-es döröskei, illetve az évszám nélkül fennmaradt baltavári hegybéli törvény, de a szinte teljes szöveghűségről árulkodó, ugyancsak datálatlan petőolaszkai (ma Olaszfa, Vas) szöveg is a délről szomszédos vármegyére érvényes példát vette alapul (4. táblázat). 1 2 Még egy szövegcsalád világosan megmutatkozik a térségben, mégpedig a 18. és 19. századok fordulójáról. Ezúttal viszont egy uradalmon belül több hegyen is érvényesített földesúri rendtartásról van szó (vő. ÉGETŐ 2001. 25), amely szerint a hegybéli vezetőség az uraságnak, itt konkrétan a körmendi tiszttartójának felügyelete alá tartozott. A Nádasd (Vas) határában fekvő némethfalusi szőlőhegy 1790-ben írt hegytörvényét érvényesítették aztán 1806-ban a szomszédos Halogy (Vas) szőlőhegyén is, majd 1807-től a Nádasdhoz tartozó matzfai hegybéliek szintúgy ezt a rendszabályt kellett, hogy kövessék (5. táblázat). A kistájról még fennmaradt, de évszám nélkül ismert tilaji és a meglehetősen későn, 1839-ben készített felsőoszkói hegytörvények inkább nevezhetők egyedi hegyközségi artikulusnak (6. táblázat). Kétségtelen, hogy ezek a szövegek nem valamely megyei statútum változatlan, vagy kissé átírt, helyben aktualizált változatai (vő. ÉGETŐ 2004. 18), és a kistáj többi más szőlőhegyi szabályzatától is eltérő szerkezetűek, mégis tartalmilag és megfogalmazásukban nem tekinthetőek teljesen egyéninek. A többi forrásszövegtől a legkarakteresebben a Szombathely-Vasvári Székeskáptalan által 1787-ben kiadott pácsonyi (Vas) szabályzat tér el. A létesítendő szőlőhegy kapcsán elrendelt írás tartalma 8 „Mij Alább meg irt Tekéntetes Nemes Vass Vármegyében Kemenes olli Districtusban Komban lakozó Hegy Mester Jó György, hegybéli esküitekkel, és egész Helységünkkel Jöttünk öszve ezen mostan folyó 1734 i k Esztendőben hetünkben vagyis határunkban az Somogy hegyen lévő Kis darab Szőlőnknek rendes, és Igazságos el igazittásonok el intézésére, és Annak törvényünk szerént való megtartásóra, 'a mint ide alább következik; A mint is Hegy Mesterünknek Kezünket Ráadván köteleztük vagy is Obligóltuk mogunkot magunka t hitünk le tétivei annak igazán való meg tartósát és rendes folytatását." (VaML IV. 8. Vas vármegye szőlőhegyi rendtartás kidolgozására kiküldött bizottság iratai. Hegyközségi artikulusok. Kám, 1757.) 9 „Mij alább megh Írattak Szarvoskendi Szőlőhegynek N. Vasvórmegyében lévőnek octualis Feöldes Urai adgyuk tudásokra mindeneknek a kiknek illik, hogy az megh nevezet Szőlőhegyek mindennémö rendtartási és igassagi szolgáltatsának attuk ki subscriptionk, és szokott Pőcsétünk alatt az ide aldb megh irtt punctumokat és articulussokat a' melyekben hogy az Hegymester, és Esküttek hitek, és hivatalok szerenl el járjanak, és mind magok meg tarcsák, szűkséghképpen kivántatik, az kiki s rend szerént így keövetkeznek." (VaML IV. 8. Vas vármegye szőlőhegyi rendtartás kidolgozására kiküldött bizottság iratai. Hegyközségi artikulusok. Szarvaskend, 1740.) 10 MOL. P. 623 Széchenyi család levéltára. III. 190. es. 18. f. 11 VaML IV. 8. Vas vármegye szőlőhegyi rendtartás kidolgozására kiküldött bizottság iratai. Hegyközségi artikulusok. Nagymákfa, 1776. 12 A szőlőhegyek rendtartását Vas vármegyében majd csak jó száz évvel később, az 1877. évi megyei hegyközségi szabályzat egységesítette, Szombathely és Kőszeg kivételével (Id. SÖPTEI 2004. 590-70. 68). 255
