Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - Buócz Terézia: AGYAGKORONG A SZOMBATHELYI JÁRDÁNYI PAULOVICS ISTVÁN ROMKERTBŐL

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 169-185 Agyagkorong a szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkertből 7. Agyagpohár aljtöredékek. Sötét terrakotta, szürke fémes fényű, homokbeszórással. T.á.: 5,6 cm. Ltsz. 66.1.2259, 2265. 8. Agyag pohár benyomott oldaltöredéke. Sötét terrakotta, szürke fémes fényű, homokbeszórással. Lgn.á.: 6,1 és 5,9 cm. Ltsz. 66.1.2266. 9. Kisméretű agyagkorsó aljtöredéke, a talpán bemélyedő körgyűrű rongált, nyers színű. Lgn.t.á.: 6,4cm, Lgn.m.: 3,7cm. Ltsz. 66.1.2261. Nem a sárga agyagrétegből, de a lepusztult alapfal melletti szintből megemlíthetjük még: 1. Drag 37 típusú sigillatát utánzó agyagtál gyűrűs talpú aljtöredéke, amelybe sugarasan elrendezett, cakkos szélű, erezett leveleket pecsételtek be. A levélerek végein kis gömböcskék ülnek. Sötétszürke fényes. Lgn.h.: 8 cm. Ltsz. 66.3.104. 2. Drag 37 típusú sigillátát utánzó agyagtál gyűrűs talptöredéke. Sötétszürke, fényes. T.á.: 8,4 cm. Ltsz. 66.1.1563. 3. Tál aljtöredéke talpgyűrűvel. Szürkés fémes fényű, terrakotta színű. Lgn.á.: 8,7 cm. Ltsz. 66.3.137. 4. Agyagfazék oldaltöredéke. Világos terrakotta, majdnem nyers színű. Függőlegesen álló, deltoid alakú, benyomott díszítés fut körbe. Lg.h.: 9,5 cm. Ltsz. 66.3.117. 5. Agyag edény oldal töredéke, narancsvörösre festett, nyers színű hullámvonaldísszel. Alatta függőlegesen bekarcolt pálcikák sora fut körbe. Lgn.h.: 5,6 cm. Ltsz. 66.3.118. 6. Agyagedény hengeres nyaktöredéke. Párhuzamosan körbefutó vájatokkal, terrakotta, fémes fényű. Lgn.h.: 7,3 cm. Ltsz. 66.3.139. 7. Agyagtál lapos, kihajló peremes töredéke. Világos terrakotta színű, külső oldalán körbefutó barázdákkal. Lgn.h.: 8,9 cm. Ltsz. 66.3.101. 8. Behúzott peremű tál aljtöredéke. Terrakotta festéssel. Lgn.h.: 6,9 cm. Ltsz. 66.3.105. 9. Agyagbögre. Keskeny, vízszintes peremén barázda mélyül be. A pereme alatt szalagfül nyomával. Terrakotta. Lgn.h.: 7,9 cm. Ltsz. 66.3.106. 10. Agyagpohár alja. Sötét terrakotta. Talp á.: 3 cm. Lgn.m.: 2,6 cm. Ltsz. 66.3.138. 11. Agyagpohár keskeny pereme enyhén íves, alatta barázda. Terrakotta, szürkés fémes fényű. Lgn.h.: 7,3 cm. Ltsz. 66.3.141. 12. Dörzstál kiöntő része. ívesen kihajló peremét vájat választja el kavicsos belső oldalától. Nyers színű terrakotta. Lgn.h.: 10,7 cm. Ltsz. 66.3.135. Az edénytöredékek egyik csoportját a bepecsételt díszű, Drag 37 típusú sigillata tál szürkére festett, fényes felületű utánzásai alkotják. Figyelemre méltó, hogy Savariában ezzel a típussal tejesen megegyező levéldíszes edények kerültek teljes épségben elő a város É-i temetőjében. Az egyik szórthamvas sírban, egy vörösesszürke tál belsejében (Ltsz. 50.550.138.) egy miénkkel megegyező levélbélyeget látunk. Ennek a Paragvári (Hámán Kató) úti római temetőrésznek a működése az éremleletek alapján a Kr. u. 85 és 140 közötti időszakra tehető (MÓCSY 1954.167). Egy szombathelyi lelőhelyű, ép, fényes fekete bevonatú félgömb tál belsejében, a kettős körrel határolt mezőben ugyancsak levéltípusunkkal megegyező bélyeget találunk bepecsételve (Ltsz. 54.187.178.) (MARÓTI, Kézirat 1987. 340. Kat. 136.4. NL 24 forma, XXXVI. t. 2). A mezőszilasi kora császárkori halomsírokban szintén ilyen motívummal díszített edénynyel találkozunk (Kiss 1957. 41. 3 kép), továbbá Zalalövőn (MARÓTI 1987. Kézirat. Kat.168.18.19). A Vindobonában előforduló hasonló típusú edényeket Gábler Dénes a Kr. u. 1. század végére és a 2 század elejére keltezte (GÁBLER 1977-1978. K 157-179). Az edénytöredékek másik csoportja a sigillatákat utánzó (Drag 27, 31, 32, 33, 39), sötét terrakotta színű kerámiákból kerülnek ki (Ltsz. 66.1.2148., 66.1.2149., 66.1.2152-2153). Virágkorukat a Kr. u. 2. század közepén élték (BÓNIS 1976. 80; PÓCZY 1956. 121; GÁBLER 1977-1978. 126, 127). Azután a karcolt fogas dísszel ellátott fazekakat említhetjük, közülük kiemelve a szögletes fogas dísszel megmintázottakat (Ltsz. 66.1.2247., 66.3.117., 66.3.118., 66.3.139.) (BÓNIS 1970. 71; BARKOCZI 1956. 63). A sötét terrakotta, behúzott peremű és kihajló peremű tálak (Ltsz. 66.1.2237-2246.), valamint a homokbeszórásos, pompeji vörös, fényes festésű poharak (Ltsz. 66.1.2264-2266 és 66.3.106.) a Kr. u. 2. században voltak divatban (GÁBLER 1977-1978. 127-128; PÓCZY 1952. 104, 1957. 47; BARKÓCZI - BÓNIS 1954. 167. Taf. LII. 6). Igaz, hogy már korábban is előfordultak, különösen itt, Pannónia nyugati határszélén (BÓNIS 1942.17-24). Az itt lévő tumulusok mindegyikében megtaláljuk a fogas karcolt urnákat, fazekakat (BÓNIS 1942. 12-13). Összefoglalva megállapíthatjuk a kerámiákról, hogy egy részük a helyi kelta hagyományokra támaszkodik, más részük itáliai befolyást mutat (BÓNIS 1942. 21, 42). Mivel a reliefes agyagkorongunkkal együtt, a vele egy rétegből előkerült kerámiatöredékek nem nyújtanak 177