Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - Buócz Terézia: AGYAGKORONG A SZOMBATHELYI JÁRDÁNYI PAULOVICS ISTVÁN ROMKERTBŐL

Buócz Terézia szűk időhatárokat, ezért az igazi alexandriai érmekkel való megegyezése alapján datálhatjuk az ábrázolás típusát. Traianus, Hadrianus, Antonius Pius, Marcus Aurelius és Commodus korára, főleg a Kr. u. 2. század első felére jellemzőek az Isis Pharia jelenetek. Faustina iun. Rómában vert bronz érmén (Cohen 2 229) az előlapon a császárné jobbra néző portréját ábrázolták. A hátlapon Isis Pharia elhagyja a kikötő tornyát (Isidi Romana cat. IV. 7). Ruhája karjait szabadon hagyja. Kissé leeresztett balja tartja a vitorla egyik csücskét, míg előre kinyújtott jobbjával, amiben sistrumot is tart, a vitorla másik végét fogja. A fátyol az istennő feje fölött örvénylik kecses ívben, majd megcsavarodik és a hátsó végével tovább száll a levegőben. Ezzel szemben az egyiptomi alexandriai vereteken, így Faustina iun. alexandriai drachmáin is (Isidé Romana IV. 14), valamint Hadrianus (Isidé Romana IV. 99; MERKELBACH 1995. Kat. 131, 132, 133, 134, Abb. 227-229), illetve Antonius Pius alexandriai drachmáin (Isidé Romana IV. 132) Isis Phariat ugyanilyen lábtartásban és duzzadt vitorlával ábrázolták, de a fátyla nem a feje fölött, hanem mindig a háta mögött alkot egy öblös ívet, és mindkét kezével a vitorlába kapaszkodik, akár tart az egyik kezében sistrumot, akár nem. Ezeken az alexandriai érmeken Isis Pharia bokáig érő, hosszú, ingszerű ruhát hord, vagy egyes példányokon görög stílusú ruhát visel. A kisázsiai Kyméből származó egyes érmeken is görög öltözetben látjuk a vitorlát tartó Isist (MERKELBACH 1995. Abb. 240-241). A görög ruhába öltözött Isis Pharia, Pelagia készül elhagyni a tenger partján álló világítótornyot az egyik Alexandriában vert érmén (LEIPOLDT - GRUNDMANN 1976. Abb. 261). Ennek alapján kiegészíthetjük korongunk reliefjének kompozícióját. A savariai relief nőalakja görög ruházatot visel. Az alexandriai vereteken, mint látjuk, Isis fátyla sohasem az alak feje felett, hanem a háta mögött alkot egy nagy íves hurkot. A képi kompozíciónk ábrázolásánál a figura lábtartása és megmaradt testrésze határozott, energiával telített mozgást juttat kifejezésre. A ruha redőinek hullámzása, libbenése és a háta mögé eső fátyol ívének lobogása, a test csavart mozgása mind-mind fokozzák az alak tetterejét, mozgásának szenvedélyességét. Ezt a hatást a kompozíciónál alkalmazott háromszög szerkesztésével érték el. Egyenlőszárú háromszöget alkot a lábtartás pozíciója. Ezzel az alak teste könnyebb lesz, és elősegíti az előrehaladó mozgását. Az egyenlőszárú háromszög szerkesztési elvét figyelhetjük meg a ruházat redőinek ábrázolásánál. A mozgás előrehaladását kihangsúlyozza az a tény, hogy a ruházat alsó szegélyének vonala és a hajó testének vízszintes vonala közötti távolság a térdbe behajlított lábnál kisebb, mint a hátsó elrugaszkodó lábnál. Ikonográfiailag egy tipikusan hellenisztikus változattal állunk szemben korongunk ábrázolásán. A savariai darabon az alexandriai hellenizmus dinamikus kompozícióját találjuk meg. Az ábrázolás elterjedésének az oka a keleti kultuszok, illetve az egyiptomi kultusz Hadrianus alatt bekövetkezett új hullámának a felerősödése (VIDMAN 1970. 180). Hadrianus ifjú kedvencét, aki a Nílusba fulladt, egyiptomi rítus szerint, Osirisnek öltöztetve temettette el Egyiptomban, Antinoupolisban, ugyanakkor egy római sírt is kapott (PWRE 1916. 2104.1). Az ún. reliefes lepényformák negatívjai nem ritka jelenségek a római birodalomban. Elsősorban fazekasműhelyek környezetében kerültek felszínre. A savariai korong is Savaria város ÉNy-i részén fekvő fazekasműhely körzetében látott napvilágot. Az aquincumi agyagkorongokjelentős csoportját Kuzsinszky Bálint publikálta az ún. gázgyári fazekastelep leletei között (KUZSINSZKY 1932. Fig. 231). A Duna menti vidék agyagmedaillonjait Alföldi András gyűjtötte egybe és dolgozta fel, elsősorban a császárkultusszal kapcsolatos mitológiai ábrázolásukat (ALFÖLDI 1918-1919. 1-64). Megállapította, hogy ezeknek a korongoknak az ábrázolásaikhoz az előképeket a gall kerámiák mintáiról vették. Egy másik részüknek a mintáit viszont az érmeken megjelenő képkompozíciókra lehet visszavezetni. Szerinte ezeken az agyagmedaillonokon szereplő ábrázolások nem egyedi, alkotó teremtő munkáknak az eredményei, hanem egyszerűen másolások a forgalomban lévő mintaképekről. Ennek ellenére sem érdektelen művészettőrténetileg a velük való foglalkozás, mert a birodalom különböző helyein divatban lévő monumentális emlékeknek hű tükörképei. Ezeket a lepénysütő formákat a császárkultusszal, elsősorban az újévi jókívánságokkal hozta összefüggésbe. Ezekből a formákból sütött lepényeket, crustulatumokat osztogatták az édes borral együtt az újévi és a császárkultusz ünnepei alkalmából. Az újév édes kezdésére utal Ovidius Naso a Római naptár című alkotásában: „Mondd, mért kell az aszalt füge? és datolyára mi szükség? és mellette tiszta edényben a méz ? Jelkép ez - felel ő, hogy életetek is legyen édes, s útjának végét édesen érje az év!" (P. OVIDIUS Naso Fasti I. 1986. 185-189) 178