Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Illés Péter: Parasztiból utóparaszti szőlőhegyek

ILLÉS Péter 3. kép. Permetlé betöltése. Petőmihályfa. 1955. SNF 1814. (Fotó: Dömötör Sándor) Fig. 3. Filling in the spray. 1955. SNF 1814. (Photo: Sándor Dömötör) 4. kép. Permetezés. Petőmihályfa. 1955. SNF 1816. (Fotó: Dömötör Sándor) Fig. 4. Spray irrigation. Petőmihályfa. 1955. SNF 1816. (Photo: Sándor Dömötör) végeztek. A permetlevet korábban ágseprővel fröcskölték a szőlőre, majd az 1920-as évektől ezen a vidéken is kezdtek elterjedni a réz permetezőgépek, amelyeket aztán évtizedekig használtak (3-4. kép). Április végén, május elején volt a „zöldkapálás" vagy újítás ideje, „másoggyára" aratás előtt, még a nyári kánikulát megelőzően kapáltak és gyomláltak (5. kép). Ugyanekkor „tetejezték" a szőlőt, vagyis levágták a hajtások végeit, hogy azok ne zavarják a szőlőbéli munkákat. Az utolsó permetezést követően történt a Jattyozás", a felesleges hónalj- vagy oldalhajtások levágása. Utána „bepucuták" a szőlőtőkéket, azaz hogy harmadszor érés alá kapáltak. A szüretet követően a szőlőt a téli fagyok ellen végül rendszerint betakarták, volt, ahol ez utóbbit nevezték bakhátnak. A távolabb lakó gazdák a munkavégzéshez rendszerint ló vagy marha fogatolású szekereikkel jártak ki a szőlőhegybe (6-7. kép), a közelebb lakók akár gyalogosan (8. kép) és kerékpárral. A Vasi-Hegyhát mezőgazdasági termelésében a kollektivizáláson alapuló szocialista átszervezés az országos folyamatokkal összhangban csak igazán 1960 és 1961-ben vált uralkodóvá (SZÉLES 1972. 321-343. 321). A mezőgazdaság átszervezésekor alapvető megoldandó problémaként jelentkezett a termelés visszaesésének féken tartása és az élelmiszerhiány megakadályozása. Ezért a szövetkezetek tagjainak megengedték, hogy a korábbi egyéni gazdálkodó szegény- és gazdagparasztok önfenntartásukat javarészt a saját háztáji és kisegítő gazdaságokon keresztül fedezzék. A termelőszövetkezeti szocialista mozgalom kezdeti időszakában a háztáji gazdaságokat szigorú beszolgáltatásokkal terhelték. A „kapitalista veszély" elhárítására tett korlátozások hatására a háztáji tevékenységek igen jelentősen visszaszűkültek, ezért még 1953-ban a háztáji földterületek felső határát 1 kat. holdban állapították meg, és eltörölték a tej- és borbeadási kötelezettséget (JUHÁSZ 1980. 26-27.). A kollektivizálás során ezeken a belépő tagok számára meghagyott, általánosságban is 1 kat. hold méretű földterületeken - beleértve a ház körüli kerteket is - a műveléshez szükséges saját eszközök használata tovább folyhatott, illetve a belépéskor két számosállatnak megfelelő állatállomány is megmaradhatott (VALUCH 2001. 200). A háztáji és a közös kapcsolatában az évtizedek alatt különféle szintek alakultak ki. A közös gazdaság minden 272