Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

NÉPRAJZ - Horváth Sándor: Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a XVIII-XX. században. Előmunkálatok a vasi múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 183-225 Fogadók, kocsmák Vas vármegyében a 18-20. században. Előmunkálatok a Vasi Múzeumfaluban bemutatandó csehimindszenti fogadóhoz 12. fotó. A nicki kocsma kármentője. SNF 52441. (Fotó: Horváth Sándor) Foto 12. Schankroum der Schenke in Nick. SNF 52441. (

Foto: Sándor Horváth) osztogató a szaporodó vendégeknek. A teremajtó előtt egy megyekatona állt őrt, kivont karddal, és körülötte néhány mesterségbeli inasok, apró piszkos szolgálók tátották be a terembe a szájokat, (...) Lefizetém kettőnkért a váltó forintot, (...) Fekete frakkom mellzsebébe visszadugóm a bugyellárisomat. (...) Midőn beléptünk, még igen kevés vendégek sétálónak körül, ketten-ketten karöltve; pár osztályban hatan vagy nyolcan is voltak egy sorban, nőkkel keverve. A muzsika hangosan zengett a nagy üres teremben. Egyszer csak elkezdte egy-két pár a keringőt lejteni. (...) Alig múlt el az első keringő, már tömve volt a terem cifra vendégekkel. (...) Karöltve menénk a Kredencbe. Itt kisebb-nagyobb asztalokat körülülve, vacsoráltak vagy boroztak a vendégek, többnyire mind mesterlegények. Itt-ott talán látszott egy-egy mester is. Amerre csak szemeim vetettem a tágas Kredencben, mindenfelé ismerőst-bajtárst láttam. Mindenfelől csak a sok Grüss Dich Gott, Bruder hangzott füleimbe, s minekutána magamat mindenfelé hajtogatva köszöntém az egész úri gyülekezetet, leülénk mi is Miskával egyik közel lévő asztalhoz, s bátran és vidáman kiáltám el magomat: - Keiner! Egyik lótó-futó pincér tüstént előttem termett, ezen kelneres szokott mondással magát elkiáltva: - Befeln! Két kis butella somlyait parancsolék, s minekutána még akkor az ilyen fényes bálokban étlapok nemigen divatoztak, elősoroltatám, mi van mindenféle ennivaló. (...) Míg a pincér meghozó a kívánt butéliákat - alig tartott öt percig - szaporodtak körülöttünk a pajtások, s csakhamar sokszoroztottak a butellák. Tánc helyett köztünk egyik társpohárivás a másikat váltó fel, csörömpöltek a poharak, s míg kinn a teremben vígon röpködött a tarka nép, addig mi víg német dalok közt Bakhus oltárán áldozónk. (...) hogy megmutassam, von pénzem, s azt el is bírom költeni: mintegy bosszújára, a cukrászasztalról felkaptam egész tál narancsot, cukorsüteményeket, és áthordtam a mi asztalunkra. Ott azt mindenkinek sorba osztogattam, majdnem minden borospoharakba citromot 215