Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Károlyi Mária: A Sé - Malomi-dűlő neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei

KÁROLYI Mária idején már felbukkan. Harmonikus, zárt motívuma végigkí­séri az emberiség egész történetét, különböző kultúrákban egymástól eltérő gazdag szellemi tartalmakat szimboli­zálva. Végső soron az arányosság, harmónia, a tökéletes­ség szimbóluma, de jelképezheti a két nem egységét, a földi elemeket vagy fontos fogalmi hármasságokat is (HOPPÁL 1997. 90-91). Úgy gondoljuk, hogy a séi festett kerámián a három­szög-szimbólum nagyon fontos szerephez jutott, kiemelt motívumként és sorokba rendezetten is (34. tábla 1-6), sőt szerkesztési elvként - szerkezeti elemként - megje­lenik a séi kisplasztika alkotásain is. Legszebb női idolun­kat tanulmányozva feltűnt, hogy még a fejnélküli torzót is azért érezzük a lelkünket megérintő harmonikus for­mának, mert az egyáltalán nem reális, abszurdan nyúj­tott derekú női test hegyesszögű, egyenlő oldalú három­szögek megnyugtatóan harmonikus rendszerébe illeszt­hető (34. tábla 9). A szombathelyi lelőhelyű, de a séi plasztika körébe sorolható - valószínűen tévesen jóval későbbre datált - hosszúnyakú idol fejtöredék harmoni­kus formáit a megnyújtott nyakon nyugvó háromszög formájú arcábrázolás biztosítja (34. tábla 8). Szobortöre­dékünk fejtetőjén külön ráhelyezett kis agyagpúp segít­ségével érte el az alkotóművész a jellegzetes háromszög formát. Azonosan kialakított fejtöredékeket a korai len­gyeli körbe sorolt morvaországi téseticei lelőhely anya­gából ismerünk (34. tábla 7) (PODBORSKY 1985. Tab. 66/1 és Tab. 56/4.). Ez a meglepő formaképzési azonos­ság nem lehet véletlen eredménye, a két igen távoli terület (Sé és Tésetice-Kyjovice) közös eredetű alkotói hagyományait tanúsítja. 7. „Ablakos" (metopés) díszítési rendszerek Ezt a festési stílust is csak néhány töredék és egy-két kiemelkedően szép darab képviseli, de annyira eltér a többi festés stílusától, hogy külön kell szólni róla. Kétféle megjelenési formájával találkoztunk: az egyik változata az, amelyen nagy egyszínű mezőben kisebb négyszögű bekeretezett (általában kettős vékony sárga keretezéssel kiemelt) részt, metopét hagynak, és ebben helyezik el az egyéb, általában mozgalmasabb díszítési motívumokat (16. tábla 1, 5), de alkalmazzák a metopét csupán egy másik színnel (például vörös és sárga) kitöltve is (16. tábla 8, 17. tábla 3). A bonyolultabb változaton a négy­szögű színmezők különböző nagyságban és formákban szerepelnek a díszítendő felületen - természetesen sárga és vörös színben, valamint a kerámia alapszínével is összekomponálva. A keskenyebb-szélesebb, magasab­ban-mélyebben elhelyezett és színben is változatos festési felületek olyan, a XX. századi képzőművészet absztrakt stílusa által produkált művekre emlékeztetnek, amelyeket esztétikai tartalmuk szerint igen magasra értékelünk (17. tábla 1-2, 4). Ez a díszítési rendszer annyi­ra sajátságos és rendkívüli művészi készséggel megalko­tott, hogy talán azonos „mester" munkáinak kell tartanunk az e stílusban festett darabokat (kiegészítve: 32. tábla 3). Az „ablakos" festési stílus eredetét kutatva a dalmá­ciai Danilo kör festett díszítési rendszerében találtam bizonyos előzményeket. E kerámián igen gyakori az egy­séges mezőben (mindig vonalasan rácsozott) feltűnő, egymás mellett sorakozó, vastagon keretezett ablakok motívuma, amelyet elütő díszítmények töltenek ki (KOROSEC 1964. T.57/1-2, T.62/3, T.67/2, 4 stb.). Kissé hasonló motívumsorok a morva festett kerámia kevés példányán is előfordulnak (KAZDOVÁ 1984. Tab. 55/6, Tab. 83/11, Tab. 111/3). 8. Textillenyomattal kombinált díszítési rendszerek A festett kerámiáknak ez a festési stílus is csak kis töre­dékét képviseli, de nagyon jól megfogható, markáns variációkat köszönhetünk e díszítési leleménynek. Maga a textillenyomat általában egyenes, keskenyebb-széle­sebb csíkokban feltéve került az edények felületére, a festett mezők harmóniáját a textillenyomatos és tömör festésű részek egymás melletti elhelyezése biztosította. Többnyire a textillenyomatos részek sima vörös mezők­kel váltakoznak, olykor keskeny vörös csíkok bontják meg a nagyobb, textildíszítésű felületet (18. tábla 4). A leggyakrabban előforduló megjelenése e díszítésnek a kisebb csuprok, csészék nyakának széles textilmintás sávval való keretezése (18. tábla 3, 5), vagy a nagyobb, terjedelmesebb és levegősebb minták közeinek egysé­ges textillenyomatos felülettel való kitöltése (3. tábla 4, 32. tábla 6). Ebben a stílusban is általánosabb a vörös­sárga színkombináció, amelynek egyedi szépségű példá­nyai kerültek elő, mint a 18. tábla további darabjai: pél­dául a lágy „S" profilú tálon hatalmas vörös mezőben helyezték el a vörös szín egyhangúságát megtörő széles sárga textillenyomatos részt, illetve nyilván részeket, majd a tál alján egy széles sávos vonalas díszítményt (18. tábla 9). Nagyobb edény hasának függőleges vörös és sárga csíkokkal keretezett színmezőit ellensúlyozza finom mintázatával a közöttük elhelyezett vízszintes 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom