Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)
RÉGÉSZET - Károlyi Mária: A Sé - Malomi-dűlő neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei
sava ßia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 123-172 A Sé - malomi-dűlői neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei sárga textillenyomatos csík (18. tábla 6). A fehér szín felhasználása önállóan nem történik meg, mindig vörössárga-fehér színkombinációban alkalmazzák, feltehetően később, mint a csupán vörös-sárga színösszeállítást. A textillenyomatos stílus teljes rendszerét tudtuk rekonstruálni egy tál külső festésének töredékeiből. Textilfestés adja meg az egész konstrukció alapját: egy fehér festésű körre kereszt alakú négyes osztás támaszkodik, uralkodó eleme a széles, sárga textilfestésű sávoknak a kör felületét egyenlően osztó négyes oszlopa. A sárga felületeket keskenyebb fehér textilfestésű sávok kísérik. Elütő díszítésként újabb vörös négyes osztást alkalmaznak, amelynek érdekessége, hogy nem szimmetrikus a minta, hanem 2-2 szomszédos azonos motívumpárra oszlik meg (13. tábla 1). A textillenyomatos stílus kapcsán említjük meg azt az unikum töredékünket is, amelyen igazán felismerhetően egyenes és keresztöltések sora, illetve ezek ábrázolása látható, a legegyszerűbb hímzett díszítésre emlékeztetve a szemlélőt (18. tábla 8). Itt hivatkozom Lükő Gábor véleményére, aki szerint a „a geometrikus stilizálás az őskor művészetének általános sajátsága, és ha feltételezzük is, hogy az őskori kerámián a textilminták hatására jelenik meg, az őskori textílián semmi esetre sem tulajdoníthatjuk fejlett szövéstechnika eredményének. Bizonyos, hogy a vászonszövés kezdetben a sima textúra előállítására szorítkozott, s a vászonra csak a ruha kiszabása után varrták rá a mintát. Az obi-ugorok és a volgai finnek a legújabb korig nem készítettek szőttes díszeket, hímzőművészetük viszont igen fejlett és gazdag" (LÜKŐ 2003. 248). Hivatkozott töredékünket talán tekinthetjük a hímzés bizonyítékának, egy kis agyagorsó töredékkel együtt, amely vonaldíszes környezetből származik, és vékonyabb fonal gombolyítására szolgálhatott. Festett motívumaink között külön említjük meg - jelentősége, jelentése miatt - a csak néhány példányban előforduló lepkemintát, amely nagy földrajzi területet járt be, és igen hosszú életet élt meg. A legszebb, klasszikus megformálásban egy hasas csupor oldalán tűnik fel négyes osztásban, vörös színben az edény alapszínére komponálva, sárga kísérő csíkokkal és sárga, valamint vörös rombuszsoros festéssel társítva (6. tábla 3, 32. tábla 1). Közép-Európában vonaldíszes kerámiáról is ismert, és szereplője a lengyeli típusú festett keramikának. Jelkép szerepét M. Gimbutas széleskörű vizsgálatai értékelték (GIMBUTAS 1974. 186-187). A kutató véleménye szerint a lepkejelkép kísérője az élet, a halál és újjászületés neolit kori nagy istenasszonyának, akinek eszméje az i. e. 2. évezredi minószi Krétán öltött testet újra, és itt a leggazdagabban ábrázolt, kísérőivel és jelképeivel együtt (a kettős balta - lepke motívum virágkora). A séi festett kerámia díszítési rendszereinek vizsgálata után egyszerű megfigyelésre alapozva azzal próbálkozunk meg, hogy a festés gyakorlatából kiválasszunk egyegy hosszú életű motívumot, amelyet több-kevesebb bizonyossággal jelként értelmezhetünk. Az időben mélyebbre tekintve, motívumaink felső paleolit kori gyökereit, előzményeit is keressük. Ma már tudjuk, hogy a felső paleolitikum művészete és vallásossága az a világ, amelyben a jelképes ábrázolás megszületett. A korszak nagytekintélyű kutatója megállapította, hogy „rendkívüli egység mutatkozik a jelképi tartalom tekintetében", amely nem változott i. e. 30 ezertől 9 ezerig és Spanyolországtól Szibériáig. „A művészeteket a jelképvonatkozások egységes rendszere itatta át." (LEROIGOURHAN 1985. 81). Feltevésünk szerint - ha a jelentés változhatott is - a paleolitikum jelképeinek egy része tovább élt a neolitikum idején is, és gazdagabbá téve a neolitikum művészetét, megjelent a díszített kerámiákon. Az alábbiakban felsorakoztatjuk vizsgált jelképi értékű motívumainkat: Kereszthez igazodó ékalakok sora (21. tábla) 1. A nyugat-európai felső paleolitikumból karcolt dísz egy üreges csonton (LEJEUNE 1986. fig. 3/5) 2. Tál peremtöredéke a Kisunyom-Nádasi-tábla DVK településről, a tál oldalán alakos domborművű díszítéssel 3. Ülő idoltöredék Alsó-Ausztriából, a hátán vésett dísszel ( MAURER 1977. Abb 1) 4. Töredékes női idol, a kötény helyén karcolt jelképdíszítéssel a Sé - malomi-dűlői lengyeli településről 5-6. Festett edénytöredékek a Sé - malomi-dűlői településről a jelkép-motívum alkalmazásával (vörös színben). Ékalak („sebesülés jel") különböző helyzetekben (22. tábla) 1. Oroszlánt ábrázoló paleolit csontfaragvány Németországból (HUYS 1990. 52. ábra) 2. Csonteszköz a belgiumi felső paleolitikumból (LEJEUNE 1986. fig. 3/4) 3. Vörös festésű töredék a Sé - malomi-dűlői lengyeli településről 4. Edénytöredék vésett dísszel a Sé - malomi-dűlői vonaldíszes kerámiából 5. Mélyített díszű edénytöredék a Sé - malomidűlői lengyeli településről 6-8. Mélyített díszű edénytöredékek a Kisunyom-Nádasi-tábla DVK településről. 161
