Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Károlyi Mária: A Sé - Malomi-dűlő neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei

savaßia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34/1 (2011) 123-172 A Sé - malomi-dűlői neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei A séi leletanyag megismertetése a nemzetközi konferenciákon a szakmai véleményekben érezhető bizonytalanságot váltott ki és erős - megszívlelendő - kritikát is kapott az osztrák kutatás részéről (TRNKA 1994. 231-240). G. Trnka különösen fontosnak tartotta, hogy az egységesnek kezelt séi leleteknél vegyük figyelembe az időbeli periodizáció lehetőségét is. Egy lehetséges periodizáció vázlata készült el 1987-ben doktori disszertáció formájában, ebben megtettem az első lépéseket a település leletanyagának időrendi felbontására (KÁROLYI 1987). A főként kerámia tipológiát tartalmazó tanulmányban egy fejezet foglalkozott a festett kerámia ismertetésével is. Ebben megpróbálkoztam a település árokrendszerét átvágó mély gödrök feltöltésének mélység adatai alapján a festett kerámia körén belül is időrendet keresni. Magam is éreztem a feladat nehézségét, hiszen a séi leletanyag kezdete és vége is nyitott kérdés maradt - több újabb, kisebb ásatás után is - a mai napig. Az 1996-ban folytatott utolsó ásatásom alkalmával a neolitikus településre épült, majd felégetett római kori villaépület vastag, faszenes, tetőcserepes planírozási rétegében nagy mennyiségű, festetlen, durva, séi jellegű neolit kerámiát tártam fel, szórványként pedig felszíni késői lengyeli töredékeket gyűjtöttem. Fel kellett volna tárni a neolitikus árokrendszerrel határolt teljes felületet ahhoz, hogy biztosabb részigazságokat kimondhassunk a séi neolitikus leletanyagról. Több mint húsz esztendeje készült disszertációmban már felhívtam a figyelmet arra, hogy a séi neolitikus kerámia és a művészi produktumok: edényfestés és kisplasztikái alkotások oly mértékig egyedi tulajdonságokat is hordoznak, hogy önálló típusként kellene kezelni a séi lelőhely anyagát - a további, szélesebb körű ásatási eredmények megszületéséig. Kalicz Nándor a nyugat-magyarországi neolitikumról írott összegező munkájában a séi kisplasztika részletes elemzését elvégezte, és rövid ismertetését adta a festett kerámia jellemzőinek is (KALICZ 1998. 56-93). Felvetette azt a lehetőséget a plasztika koncentrációja alapján, hogy Sé és környéke a kultuszélet egyik központi helye volt a lengyeli kultúra kezdeti szakaszában. Szombathely nyugati határában, az Oladi-platón 2005-2007 között végzett ásatásokon mintegy 100 újabb idoltöredék és egyéb kultusztárgy került elő, ez a tény megerősítette Kalicz N. korábbi feltételezését (ILON 2007. 148-245). A festett séi keramika kérdésköre hosszan foglalkoztatta az ásatókat. Magam az 1982-es állandó kiállításra már készítettem a festett töredékek alapján díszítési rekonstrukciókat, és ez a munka folytatódott a disszertációm elkészítésekor is. A festett kerámiáról írott fejezetben megkíséreltem, hogy díszítési rendszereket különítsek el, különböző „stílusokat" próbáltam megnevezni, valamint gyakrabban előforduló motívumokat megfigyelni és összehasonlítani az egykorú, esetleg korábbi festett kerámiás neolitikus csoportok, kultúrák anyagával. Ennek a folyamatnak eredményeit röviden közzétettem a Savaria földjének őskori kultúráiról írott munkámban (KÁROLYI 2004. 83, 90, 106-107. ábrák). Az összehasonlítás kibővítését lehetővé tette a folyamatosan előkerülő helyi vonaldíszes kerámia díszítésének vizsgálata is. Sajnos, a publikációs gyakorlat - anyagi okok miatt a festett kerámiát hosszú időn át csak fekete-fehér változatban közölte. Tudjuk azonban, hogy a színek az emberi életben szimbolikus jelentőségűek voltak, és így a közlésnek ez a módja nemcsak esztétikai értékétől, de jelentésétől is megfosztotta az ember művészeti tevékenységének ezt a nagyon fontos megnyilvánulási formáját. Ezért tartottam szükségesnek, hogy a legjellegzetesebb festett séi kerámia csoportokból színes ábrákat készítsek, és lehetőség szerint a töredékes, ám rekonstruálható motívumokat és motívumrendszereket kiegészített változatban közöljem. Korábbi kutatói elképzelések és eredmények alapján (FETTICH 1959, MAKKAY 1969, GIMBUTAS 1974, BIEHL 1996, RUTTKAY 1999) figyelmet szenteltem a jelként vagy szimbólumként értelmezhető motívumoknak, amelyek közül többnek ilyen értelmezése biztosnak látszik, de van olyan is, amelynek csak feltételeztem esetleges jelként való használatát. Az a kerámiaanyag, amelyből a festett, vizsgálandó töredékeket kiemeltem, legnagyobb részben az árokrendszert átvágó, arra rátelepült gödrökből származik, kevesebb az árkokon belüli, feltehetően egykorú gödrökből feltárt kerámia. Ezt azért említem meg, mert a kutatásaink szerint az árkokat átvágó települési jelenségek már a kialakult lengyeli kultúrához tartoznak, a kultúra korai szakaszát képviselik. A település kis feltárt felületei miatt csak hipotézisek megalkotására szorítkozhattunk: a séi neolitikus település I. periódusát a dunántúli vonaldíszes kerámia korai szakaszából származó jelenségek jelentik, a II. periódus feltehetően egy Korenovo jellegű vonaldíszes keverék anyag, amelyet előlengyeli időszaknak tekinthetünk, és az árokrendszer is ezekhez a periódusokhoz tartozik. A feltöltődött árkokat átvágó gödrök és gödörkomplexumok a III. periódusban a kialakult lengyeli kultúra helyi anyagát juttatták a kezünkbe. További megválaszolandó kérdések maradtak, 125