Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 34./1 – (2011) (Szombathely, 2011)

RÉGÉSZET - Károlyi Mária: A Sé - Malomi-dűlő neolitikus település festett kerámiájának díszítési rendszerei

KÁROLYI Mária hogy a kottafejes kerámia jelen van-e a település valamely fel nem tárt részén, vagy teljesen hiányzik ezen a településen. (Fontos probléma, hiszen a környék tele van kottafejes lelőhelyekkel.) Továbbá, hogy a lengyeli leletanyagot hátrahagyó népesség meddig élt itt, hiszen - mint említettük - vannak késői jellegű szórványos lengyeli leleteink is. Jelen vizsgálatunkban tehát a lengyeli kultúra festett kerámiáját tekintjük tárgyunknak. A kerámia nagyobb hányada volt eredetileg festéssel díszítve, mint megfigyelhettük, ugyanis sok töredéken csak halvány nyomokban maradt meg az eredeti festés. A helyi talajviszonyok változóan befolyásolták a kerámia díszítésének megőrizhetőségét: a mélyebb, szerves anyaggal telített, laza talajú gödrökben jobban megmaradt az edényfelület mintázata, mint a felső, keményebb, agyagos talajrétegekben. Nem egyszer sajnálatos tapasztalatunk volt, hogy a kibontott töredékhez tapadt földrögöt lefejtve, a föld felszínén maradt a festett töredék teljes mintázata. Ez a tény árulja el, hogy a kerámiák festése égetés után történt laza porfestés volt, amelynél csak ritka esetben lehetett rögzítő anyag felvitelére is következtetni. Az eddig feltárt séi festett kerámia mennyisége nem elegendő ahhoz, hogy a morva festett vagy szlovák lengyeli kerámia finom periodizációjához hasonló belső időrendet lehessen megállapítani. Mégis a települési jelenségek - nagyobb gödrök - feltöltődési folyamatából nálunk is feltételezhető, hogy a vörös-sárga festés korábbi, mint a vörös-sárga-fehér színkombináció alkalmazása a díszítésben (KAZDOVÁ-KOSTURÍK-RAKOVSKY 1994.131-155). Egészen ritka a barna színű festés megjelenése, és csekély mértékű a fekete festés is. A fekete szín az 1996-os ásatásokból nyert adatok szerint felbukkan a vörös-sárga színegyüttesben is, de későbbi rétegekből származó daraboknál a festés megfogyatkozásának jeleként csupán ritka fekete sávos festéssel találkoztunk vagy vonalköteges dísszel (19. tábla 2-3), több darabon pedig csak az edény szájperemét festették kívülbelül fekete sávval. Az előfordulás alapján minden megfigyelhető színkombinációt felsorolunk, hozzátéve, hogy a színek variációját még kiegészíti - sokszor igen művészi formában az edény alapszínével való érdekes társítás is. Kombinációk: vörös-sárga, csak vörös és alapszín, csak sárga és alapszín, vörös-fehér, vörös-sárga-fekete, csak fekete világos alapon, sárga-fekete, vörös-sárga-fehér, csak barna, vörös-sárga-barna. A felhasznált színek mennyiségét tekintve legnagyobb mértékű a vörös alkalmazása, kevesebb a sárga és nagyon kevés a fehér és fekete színek megjelenése a kerámiákon. A színező anyagok természetes forrásból erednek, úgynevezett földfestékek, vasoxid tartalmú képződmények (hematit és limonit), a fehér színt pedig a kalcitból nyerik. A neolit település sűrűbb beszerzései közé tartozhatott a festőanyag szükséglet kielégítése. A morvaországi feltárt téseticei lengyeli korú településen több mint 30 kg festőanyagot ástak ki a régészek, és a vizsgálataik szerint a földfestékeket mintegy 10 km-es körzetből több kitermelőhelyről is össze tudták szedni (KAZDOVÁ 1984. 287). Séi településünk a Vas megyei gyakran említett limonitos területekről (Velem környéke és alpokaljai dombvidék) beszerezhette szükségleteit, de az oladi-platói feltárások ritka festékanyag, a cinnabarit jelenlétét is igazolták lengyeli periódusunkban (ILON 2007. 268-269). A fekete festéshez grafitot is szolgáltatott a közeli Kőszeg-Rohonci-hegyvidék, ahol kisebb grafit-előfordulásokat már említett a korábbi geológiai szakirodalom (BANDAT 1928.15). A vonaldíszes kerámia Kisunyom-Nádasi-táblán feltárt településén a késői periódusból nem csak festett zselizi töredékeket ástunk ki, de zselizi hatásra készített vörös festésű helyi darabokat is és néhány, széthulló vonaldísszel ellátott kerámiát, amelyek grafitozott bevonatot viseltek (KÁROLYI 2004. 57). Az ausztriai unterwölblingi legkorábbi lengyeli leleteket tartalmazó gödörből belül grafitozott, tűzdelt szalagdíszű kerámiát és grafitrögöt is kiástak (RUTTKAY 1979. 755). A vörös és fekete színek használata a helyi késői lengyeli periódusig előfordul, ahogy ezt a Kisunyom-Nádasitábla 3. szelvény gazdag tartalmú gödrének késői lengyeli kerámiáin megfigyelhettük (KÁROLYI 1992. 31). Megjegyezzük még, hogy Ausztriában a Furchenstich kerámián Ruttkay E. közlése szerint a vörös és fekete festés ritka gyakorlata él tovább, egyéb erős lengyeli típusú díszítési hagyományok mellett (RUTTKAY 1997. 165). A lengyeli kultúra séi gödreiből rögökben és nagyobb tömbökben több kilogrammnyi tisztítatlan földfestéket bontottunk ki, és találtunk a festékek porrá őrlésére szolgáló csiszolt kőlapokat is, amelyeknek elszíneződése utalt a kövek egykori használatára. A kisebb kőgolyóbisok szolgálhattak a festékanyagok zúzására. Leleteink között előfordult egy hegyesre csiszolt, finom vörös „festékceruza", amellyel a kész kerámián a mintázatot lehetett megrajzolni. 126