Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - Pap Ildikó: Koporsós temetkezések Szombathely-Kisfaludy Sándor utca kora árpád-kori temetőjében
PAP Ildikó Katalin KOPORSÓS TEMETKEZÉSEK 12 Sopronkőhida IX. századi temetőjében Török Gyula a 91. és 97. sír esetében ugyanezt jegyezte fel (TÖRÖK 1973. 34). 13 A sírmélységet az eredeti felszínnel összemérni nem tudjuk, ezért a sírmélység és a koporsó viszonyának vizsgálatára nem nyílt mód. 14 A kenézlői második ásatáskor több sírban deszkára fektették a halottat. László Gyula a Kolozsvár-Zápolya utcai temetőben nyírfakérget figyelt meg a halott alatt (LÁSZLÓ 1997. 359). Különleges temetési módot írt le Herwig Friesinger Pottenbrunn 41. sírjában, itt a halott alatt és felett egy-egy 20 cm-es deszkát helyeztek el szemfedő gyanánt (TOMKA 2000. 192). 15 Szob-Kiserdőn a 72. (BAKAY 1978. 40 és 44) és 78. sírban (BAKAY 1978. 49 és 51) 4 deszkából összerótt, szög nélkül illesztett és csapolt faszerkezetet, alj és tető nélküli fakeretet ír le Bakay Kornél. A 72. sírnál a keret (188-193x35-45 cm) jóval nagyobb volt, mint a váz (147 cm) (BAKAY 1978. 44). Alj nélküli koporsókról, halotti ágyról a későavar korból: (H. TÓTH 1982. 55). A halotti ágy kapcsán Wicker Erika kétségbe vonta, hogy a felöltöztetett és felékszerezett halottra és mellékleteire közvetlen rádobták volna a földet (WICKER 1990. 38). Kiss Gábor a lukácsházi avar temetőben tett megfigyelései alapján legalább három sírban feltételezi fából ácsolt, keresztlécekkel megerősített és bőrrel bevont halotti ágy meglétét (Kiss 2009. 124). 16 Décse későközépkori temetőjében a gyékényre fektetett halottakat alul nyitott koporsóval borították le (SZATMÁRI 2005. 118). Az Alföldön a koraújkorban is készítettek olyan egyszerűbb koporsókat, amelyek alját két-három keresztfára erősített nádfonadék alkotta (KUNT 1987.146). 17 A középkori téglás és téglakeretes temetkezési szokás vizsgálatánál (PAP 2002.) a gyékénybe csavarás Békés megyében bizonyult elterjedtnek (Békéssámson-Cigánd, Makó-Mezőkopáncs, Nagyszénás). Ennek oka az alapanyag rendelkezésre állása mellett az átlagosnál nagyobb arányú kutatottság illetve helyi szokás lehet. 18 Szabó László szerint a régészek félreértelmezik a lepedőbe csavarás műveletét, mert ez nem befolyásolja a testtartást, nem szorítja össze a kulcscsontot, ugyanis a halottat nem becsavarták a lepedőbe, hanem ráfektették, majd a lepedő széleit ráhajtogatták (SZABÓ 1982.176). Árpád-kori sírban halotti leplet említ: BÓNA 1978.141. 19 Ilyen eseteket figyelt meg Béres Mária Óföldeákon (BÉRES 2005. 300). 20 A Kisfaludy 70. telek sírjait tekintve a két koporsótípus aránya 28,5 ill. 37,5 % a deszkakoporsók javára. 21 Az 1988-as, 2001-es és 2006-os ásatások dokumentációinak áttekintésekor csak egy rönkkoporsót tudtam elkülöníteni; a Kisfaludy 72. 1. sírjánál Kiss Gábor feljegyezte, hogy a sírgödör teknő alakú (Kiss 2000. 242). 5. kép. Láb felé szűkülő lapos tetős deszkaláda metszete lábnál a Kisfaludy Sándor u. 70. telek 121. sírjából. Figure 5. Segment of a composite coffin from the Estate at 70. Sándor Kisfaludy Street, tomb 121. farkasfogminta rajzolódott ki (8. kép). Dokumentáltunk V alakban 1 2, a koporsó hosszanti tengelyével párhuzamosan beomlott szerkezetet illetve olyan esetet is, amikor a sírláda egyik oldalfalát a beroskadó koporsótető oldalra kinyomta (9. kép). Egy alkalommal (Kisfaludy 70. telek 19. sír) a váz mellett egyetlen szál deszka lenyomatát bontottuk ki. Ez azt valószínűsíti, hogy a koporsó többi deszkája más fából készülhetett. Hasonló megfigyelést tett Török Gyula Sopronkőhida 78. sírjánál (TÖRÖK 1973. 34). A koporsós temetkezések elemzésénél a régészeti feltárások alkalmával előkerült vázak és váztöredékek számát tekintettem 100%-nak (124 eset), tehát nem vettem figyelembe azt a becslések szerint 10 sírt, amelyeket 1965-ben megfigyelés nélkül semmisítettek meg. A koporsótípusok adatait az 1. táblázat foglalja össze (1. táblázat). A megfigyelt temetkezések 95,2%-a koporsós volt, csak néhány váztöredéknél nem tudom bizonyítani a koporsó meglétét 1 3. Nem lehetett meghatározni a koporsó típusát az esetek 31,5%-ában. A fennmaradó 79 temetkezésnél (63,7%) két koporsóformát és azok variációit sikerült elkülöníteni. Ezek közül rönkkoporsót, deszkaládát és nyeregtetős koporsót IX. századi sírokban már dokumentált Török Gyula (TÖRÖK 1973. 34 és 36). Más, hasonló korú ill. későbbi temetőkben leírt egyéb konstrukciókat (deszka a halott alatt 1 4, deszkakeret 1 5, a test leborítása nyitott tetejű ládaszerű koporsóval 1 6) és szokásokat (gyékénybe csavarás 1 7, halotti lepel 1 8 ill. ezek és koporsó együttes alkalmazása 1 9), bár kerestük a jeleiket, nem tudtunk megfigyelni. Rönkkoporsóban helyezték nyugalomra a halottak 24,2%, deszkakoporsóban a 39,5%-át 2 0. A két koporsótípus aránya közötti különbség abból is adódik, hogy a rönkkoporsó elkülönítése nehezebb. Ha nem sikerült metszetben, illetve ritka és szerencsés esetben felületben (Kisfaludy 70. telek 95. sír) megfigyelni, vagy ha a váz helyzete nem nyújtott segítséget - a Kisfaludy 70. telek 2. halottja esetében például a gerincoszlop lényegesen lejjebb volt a felkarcsontoknál - akkor könnyen előfordulhatott, hogy rönkkoporsót nem tudtam elkülöníteni, vagy a deszkaládák közé soroltam 2 1. 96
