Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
RÉGÉSZET - Pap Ildikó: Koporsós temetkezések Szombathely-Kisfaludy Sándor utca kora árpád-kori temetőjében
savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 93-117 Koporsós temetkezések Szombathely-Kisfaludy Sándor utca kora Árpád-kori temetőjében 1. táblázat. Koporsótípusok A koporsó típusa Eset (db) Megoszlás (%) Megoszlás (%) Eset (db) Megoszlás (%) Rönkkoporsó 100,0 30 24,2 Rönkkoporsó 29 96,7 Láb felé szélesedő vályúláda (?) 1 3,3 Deszkakoporsó 100,0 49 39,5 Téglalap alakú deszkaláda 43 86,0 Láb felé szűkülő lapos tetős deszkaláda 4 8,0 Trapéz átmetszetű lapos tetős deszkaláda 1 2,0 Nyeregtetős koporsó vagy deszkafedés 1 2,0 Meghatározhatatlan koporsótípus 39 31,5 A koporsó megléte nem bizonyítható 6 4,8 Összesen 124 100,0 Rönkkoporsók Ez a koporsóforma a kivágott fatörzs kétfelé hasítása után a rönkfelek kivájásával vagy kiégetésével készült (K. CSILLÉRY 1982. 75, 110; K. KOVÁCS 2004- 152, 154; TOMKA 1978. 83). A rönkkoporsók szerkezete 2 2 meglehetősen hasonló. A megfigyelhető koporsóvégek nagyrészt (Kisfaludy 70. telek 2, 46, 60, 66, 74, 90, 110, 111, 118. sírok) lekerekítettek voltak, egy sírban, a Kisfaludy 72. telek 1. halottjánál dokumentált Kiss Gábor egyenes koporsóvégeket (Kiss 2000. 85. tábla 1). A rönkkoporsók készítési technikájából logikusan következik, hogy a kivájt üreg belső végei lekerekített formájúak. A külső vég egyenesre vágása vagy lekerekítése talán a fakivágás technikájából fakad, a helyes értelmezéshez azonban mindenképp pontosabb megfigyelések szükségesek. Feltételezhető, hogy a koporsók alját kívül a stabilitás elősegítése miatt kiegyenesítették. Erre utal, hogy a rönkkoporsós sírok gödre egy megfigyelhető esetben sem volt ívelt. Félkörös átmetszetű, láb felé szélesedő, a láb felöli végen lekerekített koporsóban (10-11. kép) temették el a Kisfaludy 70. telek 64. sírjában talált középkorú férfit. Itt felvetődik annak a lehetősége, hogy egy vályúládát 23 használtak fel másodlagosan temetkezésre 2 4. K. Csilléry Klára szerint a vályúláda 2 5 a magyarság legkorábbi ládafélesége, megjelenését az Árpád-kornál korábbra 2 6 teszi (K. CSILLÉRY 1982. 262). Honfoglalás- vagy kora Árpád-kori temetőből nem ismerek rönkkoporsót, Török Gyula Sopronkőhida IX. századi temetőjében 2 7 azonban négy sírban is dokumentált „hosszirányban kettévágott és kivájt fatörzsből készített" koporsót (TÖRÖK 1973. 36), valamint azt is megfigyelte, hogy a 78. sírnál a fedődeszka enyhe íveléssel horpadt be (TÖRÖK 1973. 34). 22 Hasonló technikával készültek a bödönhajók; ezeket egy szálfából vájták és égették ki (VAJKAI 1943.147; HERMÁN 2008.201; MAGYAR 2007.183). A rönkkoporsó készítése K. Csilléry szerint ugyan különösebb szaktudást nem igényel, ám nagy anyagpocsékolással jár és hosszadalmas (K. CSILLÉRY 1951. 234). 23 A vályúláda készítési technikája megegyezik a rönkkoporsóéval (K. CSILLÉRY 1982.109). A szepesbélai, XIV. századi vályúláda leírásánál jegyzi meg Kovalovszki Júlia, hogy „az aránytalanul hosszú, vastag falú, súlyos bútor egyik vége kissé elkeskenyedik, alja enyhén ívelt, alsó élei legömbölyödnek, így alakjában felismerhető egy vastag fatörzs kissé szabálytalan, természetes formája (KOVALOVSZKI 1980. 6)". A koporsó vályúládaként való értelmezésének részben ellentmond, hogy K. Csilléry Klára szerint a vályúládára a „nagyobb fokú vasalás" volt jellemző (K. CSILLÉRY 1982.108), mert a sírban vas alkatrészt nem találtunk. 24 K. Csilléry Klára szerint a koporsók bútornak készültek és csak másodlagosan használták ezeket temetkezésre. Ezt adatokkal támasztotta alá Tomka Péter a tápi temető (TOMKA 1978. 84) és Kiss Gábor (Kiss 1990. 417) a vasasszonyfai temető kapcsán. A tárolás és temetkezés funkciója a legújabb korig nem vált el teljesen egymástól. K. Kovács László feljegyezte, hogy a módosabb parasztok a koporsót még életükben elkészíttették és a padláson diót, hagymát, fokhagymát tartottak vagy dohányt szárítottak benne (K. KOVÁCS 2004. 127; 140-141). 25 Vályú szavunk Árpád-kori forrásokban már fölbukkan. Valószínűleg csuvasos típusú ótörök jövevényszó, jelentése „csónak alakú, állatok etetésére, itatására szolgáló faedény, illetve csatornaszerű vájat, mélyedés vagy kis mozsár" (TESZ 1976. 1084). 26 „A legtöbb hasonló módon, tehát a (...) fatörzs kimélyítésével nyert tárgyat, a teknőt, kölyüt, köpüt és talán a vályút éppen a honfoglalás előtti török érintkezések révén ismertük meg" (K. CSILLÉRY 1982.110). A Kárpát-medencében az avarok előtt a szarmaták és az V-VII. századi germánok is készítettek rönkkoporsót (DINNYÉS 1975. 64). Az avar kori Vasasszonyta koporsói kapcsán írja Kiss Gábor, hogy ezek hosszú, keskeny formája az ősibb, egy fatörzsből kivájt vályúládákat mintázta (Kiss 1990. 417). 27 Tomka Péter Páli IX. századi temetőjének 19. sírjában azt figyelte meg, hogy a halott feje és lába a medencénél magasabban volt. Koporsó nyoma nem mutatkozott (TOMKA 2000. 190). 97
