Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 33. – (2010) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - Illés Péter: Paraszti szőlőhegyek elfeledett táji, épített és tárgyi öröksége a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén
sava ßia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 33 (2010) 237-256 Paraszti szőlőhegyek elfeledett táji, épített és tárgyi öröksége a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén 16. kép. Csutora. Nagymákfa. SM. N. 58.513.1.1-2. (Fotó: Móricz Péter) Figure 16. Canteen. Nagymákfa. SM. N. 58.513.1.1-2. (Photo: Péter Móricz) 17. kép. Kézi hordócska. Döbórhegy. SM. N. 59.753.1. (Fotó: Móricz Péter) Figure 17. Keg. Döbörhegy. SM. N. 59.753.1. (Photo: Péter Móricz) múzeum néprajzi gyűjteményébe begyarapított tárgy (19. kép). Ehhez igen hasonló eszközt írt le a Veszprém megye déli részében Vajkai Aurél 1938-ban (VAJKAIWAGENHUBER 1938. 1-48. 44-46). A telekesi múzeumi tárgyat Szombathelyen KÁRPÁTY Kelemen mint „tyukijesztő" 2 3 jegyezte be kéziratos múzeumi Növendéki Naplójába. A Felsőörsön (Veszprém) a XIX. század második felében készült szerkezetet Vajkai kölykes kereplőként nevezi meg a szélkerék (,,pörgetőlevél") által megforgatott tengelyre mozgékonyan erősített fadarabok, kalapácsok („kölykek") után, melyek egy verődeszkához csapódva adtak kereplő hangot. A szélirány követésére a kereplő hátuljára gazcsomót, illetve deszkalapot szerelhettek (VAJKAI-WAGENHUBER 1938. 1-48. 44-46), mely azonban hiányzik az említett múzeumi darabról, akárcsak a szélkerék vitorlái. Egy másik, szintén a Savaria Múzeumban őrzött, de sajnos a lelőhely szempontjából adatolatlan múzeumi tárgy kapcsán jegyezte le Dömötör Sándor azt a megfigyelését, mely szerint 1950 nyarán még számos ilyen kereplő működött az Őrségben, pontosabban Őriszentpéteren (Vas) és Szalafőn (Vas): „[...] Éles és messzehangzó hangja alkalmas arra, hogy az asztag vagy a gyümölcs felé szálló madarakat elriassza. Magam is nem egyszer megriadtam hangjától, mikor váratlanul, a szél hatására mozgásba jött és megszólalt. Ahol a ház közelében erdőség van, többet is szerelnek fel a kert területén, még a búza és kukoricaföldek végére is. [...]" 2 4 A Lendva-vidék magyarok lakta térségében is, akárcsak szerte észak-kelet Szlovéniában, az 1920-30-as években már bizonyosan használták vadriasztásra a 3-4 méter magas oszlopokra szerelt kalapácsos kereplőket, azonban a szőlősgazdák körében használatuk igazán csak a második világháború után terjedt el, majd az eszköz a közelmúltban a szüreti időszak ünnepi alkalmainak szimbolikus kelléké is vált (MÓD-SIMON 2002. 83-88). A szőlő- és borgazdálkodást kiegészítő hegybéli veteményesek, káposztásföldek, a gyümölcsös kaszálók 2 5 gondozásához (20. kép), a zöldség- és gyümölcstermés feldolgozásához, tárolásához szükséges egyéb szerszámok is a présházban pihentek. Ezek voltak többek között a szőlőmetsző kés (21. kép), majd a XIX-XX. század fordulója táján a metszőolló (22. kép), a kétágú és széles vagy hegyes kapák, az ásó, a lapát, a favilla, a gereblye, illetve a trágyahordáshoz és egyéb szállításhoz használt 23 SM. N. 60.71.1. 24 SM. N. 60.154.1. és a tárgyhoz tartozó géppel írt tárgyleíró karton, autográf aláírással (Dömötör Sándor, 1951. május 10.) 25 MOL P 275. Festetics es. It. 102/a cs. 43. f. 249
