Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
A megye régészeti kutatása egy antik civilizáció - a római kor - emlékeinek gyűjtésével indult, amelyet részben a 19. század utolsó harmadának városépítése tovább generált. A korai régészkedők pedig klasszikus művelétséggel felvértezett, olvasott, tudós tanárok voltak. Ez a két momuntum találkozott, s ezek metszéspontjában alakult ki a Vasmegyei Régészeti Egylet, majd a múzeum. A római kor kutatása volt tehát az elsődleges, s ez - érthető objektív okok miatt - leginkább Savaria-Szombathelyre koncentrálódott. Erre a képletre csak rövid, kb. három évtizedig tudott érdemben hatni, egyúttal vidéki frontot nyitni a szintén amatőr régész MISKE Kálmán velemi Szent Vid-i - mai kifejezéssel projektje. Európai hírű is lett a hely, no, nem a mintaszerű módszerű feltárás, hanem a megtalált kincsek miatt, amelyekről MISKE igyekezett gyorsan - lehetőség szerint idegen nyelven is - hírt adni. Az 1930-as évek közepétől azután végleg súlytalanná vált a megyében a régészet. Még a romkerti kutatások első periódusának GÉFIN Gyula és PAULOVICS István nevével fémjelezhető indulása ellenére is ki merem ezt jelenteni. A megújulást egy új társadalmi-politikai rendszer hozta el, s ismét az internacionális, ugyanakkor apolitikus korszak, a római kor kutatása lendült fel igazából SZENTLÉLEKY Tihamér megjelenésével és a körülötte csoportosuló munkatársak tevékenységével. Ismét csak rövid intermezzót jelentett az őskor-kutatás közel másfél évtizedes fellendülése (Velem és Sé koncentrált kutatása) BANDI Gábor osztályvezetése és igazgatósága alatt. A vezérfonalat újra a római kor kutatása képezte a 90-es évek elejétől. Szomorúan kell megállapítani, a népvándorlás kor és nemzetünk, a magyarság régészeti emlékeinek kutatása csak az 1970-es évek közepétől-végétől, az 1980-as évek elejétől van igazán jelen az osztály/tár tevékenységében. Egyéni eredmények, teljesítmények és jelentős emlékanyagok természetesen és szerencsére voltak a fő tendenciák mellett, de a „fősodort" tekintve szerintem helytálló ez a diagnózis. Felvethető persze a kérdés: no, és a tudományos kutatógárda tervei? Elképzelései? Hatása? Mindent a mindenkori körülmények determináltak, rendeltek el eleve? Én úgy gondolom, esetünkben igen. A kérdés az, hogy a jövőben mennyire tudjuk saját tudományos terveinket, elképzeléseinket a politikai és gazdasági szükségszerűség és meghatározottság közepette kibontakoztatni, a ránk ható társadalmi környezetben a saját magunk és a szakma által meghatározott tudományosság, a cél elvárásaink meg tudunk-e felelni? Jó példa lehet erre a szomszédos Zala megye esete, 140 ahol a még csak nemrég félszázados múzeumi szervezet a Kis-Balaton leletmentő ásatássorozata közepette, mikrorégiós kutatásokkal (pl. Zalavár, Kerka-völgy) irigylésre méltóan nőtte túl korábbi önmagát úgy, hogy az autópályaásatások „levezénylése" szinte zökkenőmentesen lezárul az idei évben. Vízionáljunk-e, vagy maradjunk a realitások talaján? Persze, tudom, álmok nélkül nincs jövő e szakterületen sem! Úgy látom azonban, szakmánk még mindig csak a kényszerű, ámde tudatos anyag és információ felhalmozás - a mennyiségi növekedés - fázisában van. Legalábbis el kellene végre hinnünk: most az az elsődleges dolgunk, hogy mentsünk! Felesleges önmagunkat és másokat is áltatni. Ami nem azt jelenti, hogy nem lehet nagyívű programokban gondolkodni, annak aprómunkáját végezni, azon dolgozni. De egyik történeti korszak sem gyűrheti maga alá a másikat, egyik szakterület sem előbbre való a másiknál! Megjegyzem, alaptörvényünk nem (sem) tesz különbséget a tárgyi emlékek és jelenségek között azok kora alapján. Nem kell prioritások bűvöletében hevülnünk, a raktárakban felgyűlt és folyamatosan gyarapodó - a beleltározott leleteknél mennyiségükben nagyságrendekkel nagyobb - leltározatlan leletanyag megőrzésére, nyilvántartására, elsődleges feldolgozására kell koncentrálnunk. Nehogy az utánunk következő generációk majd joggal a fejünkre olvashassák: mit tettetek? ....és ejnye, de rosszul csináltátok?! Ilyen megfontolások alapján a következő célok megfogalmazását tartom időszerűnek: Szeretnénk - belátható időn belül, ha a tulajdonosfenntartó Vas Megyei Önkormányzat és a Magyar Köztársaság kormánya, s nem utolsó sorban a megye társadalma is úgy akarja - műtárgyaink környezetét, azaz raktáraink helyzetét normalizálni, a múlt emlékeit megőrizni a jövőnek. Ennek feltétele azonban természetesen a szükséges anyagiak biztosítása. A kutatás-feldolgozás (pl. válogatás-leltározás helye) feltételeit is biztosítani kellene, amelyek most maximum 2-3 régész számára állnak rendelkezésre. Nyilvántartási elmaradásunkat 10-15 év alatt be kellene hoznunk - törekednünk kellene erre - és behozhatok, ha az előző pontban említett feltételek rendelkezésünkre állnak. 140 A kézirat végleges lezárásakor a zalai Régészeti Osztály szinte felszámolódott, hiszen régész munkatársainak egy része (5 fő) a KÖSZ-höz távozott.
