Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE

az intézményi anyagi feltételek hiányoznak. Úgy tűnik azonban, hogy a megyei jogú város támogatásával számolhatunk, ha az eredmények folyamatos feldolgozása végre megindul. Végre 2010-re megoldódhat az Iseum környezeti ártalmak miatt ugyancsak megviselt, mára restaurált - márvány-frízének biztonságos elhelyezése. Ugyancsak közöletlenek az 1978-1980-ban CSERMÉNYI Vajk által ugyanitt végzett, a Szombathelyi Képtár építését megelőző ásatás adatai. Ezek nyilván - a fenti - teljes anyagközlés részét kell, hogy képezzék. TÜRR Ervin egykori múzeumigazgató, Buocz Terézia és a burgenlandi régészkollégák kutatásai, valamint az 1998. és 2001. évi séi leletmentéseknek és a M89 számú főút új, bucsui szakasza feltárásának köszönhetően jól ismerjük a mai Rohonc térségéből induló, Savariát vízzel ellátó vízvezeték városon kívüli szakaszát. Míg a déli városrészben a szennyvízhálózat teljes rendszerét sikerült meghatározni, illetve a város egyéb pontjainak csatornázását is jól ismerjük, szinte semmit sem tudunk a város belső területének vízellátásáról. A vízvezetékek és vízellátás témakörében készített - évek óta elfekvő kéziratokat (DERDÁK Ferenc - SOSZTARITS Ottó) mielőbb meg kellene jelentetni. A megye egész területére kiterjedően pótolni kellene a római kori topográfiai kutatások elmaradását, első lépésben a meglévő anyagok és adatok rendezésével. A Fő téri foghíj ásatás anyagának multidiszciplináris eredményekre alapozott közlése már nem sokáig halasztható, mielőbb elvégzendő. Az 1998-ban megjelent Savaria-Szombathely monográfiája I. kötete nyilván nagy lendületet ad majd a korszak további kutatásának. A KÖZÉPKOR KUTATÁSA ÉS A FELDOLGOZÁS LEHETSÉGES JÖVŐBELI FELADATAI A veszélyeztetett izsákfai avar kori temető további kutatása és az eredmények teljeskörű publikálása. Ez együtt történhetne a lukácsházi és a vasasszonyfai (utóbbi közel egy évszázados restanciánk) temetők monografikus jellegű közzétételével, amelyen Kiss Gábor dolgozik. Az avar kor településeinek kutatását - közel egy évszázad alatt alig tudtunk meg róluk valamit - komolyabban és célzottabban kellene folytatnunk. A megye Árpád-kori várainak kutatása a feltérképezés stádiumán alig van túl, s a kevés megkutatott mindegyikének teljes publikálása sem történt meg. Az Árpád-kori és középkori település, különösen falukutatás majdhogynem teljesen fehér foltját el kellene tüntetnünk. Az avar korhoz hasonlóan, itt is jó úton indultunk el. Az adatok megelőző feltárásokból származnak. Folytatni kell Vasvár és környéke már megkezdett (Kiss GÁBOR és ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs) intenzívebb és komplex vizsgálatát az írott források bevonásával. Szombathely történetének a kora középkortól a kora újkorig hasonló módon szinte ismeretlen régészeti-építészeti emlékeit fel kellene tárni. Ezt előmozdítandó, célszerű lenne egy a város, a megye középkori történetét tárgyaló egységgel bővíteni a Savaria Múzeum majdani új - vagy létező? - állandó kiállítását. A megyetörténet hosszútávú komplex (régészetitörténeti-topográfiai-térképes) kutatási programját Kiss Gábor és ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs korodinálják és aktívan végzik. Fenntartónk, a megyei önkormányzat ezt támogatja, hiszen a korábbi években több millió forintot csoportosítottak át erre a célra. EPILÓGUS Először is világosan kell látnunk és tömören megfogalmaznunk az alábbi gondolatsort, ami lehet, hogy eddig elsikkadt. Vagy másként fogalmazva: a fától esetleg láthatatlanná vált az erdő. A szükségszerűségnek és a véletlennek nagy és meghatározó szerepe van a régészetben. Az elsőt például az jelenti, hogy hol, és milyen építkezésre kerül sor. A második lehetőségre azt hiszem felesleges kitérnem. Könnyen belátható, hogy egyiket sem áll módunkban befolyásolni. Az első esetben az építtető jogkövetése (a törvény betartása) és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal szerepe a meghatározó, illetve az állampolgár jogkövetése determinálja tevékenységünket. Ezek után ha lenne anyagi fedezet és idő - gondolkodhatnánk azon és következhetnének a tudományos tervásatások, azaz amikor a régész bizonyos tudományos kérdések és problémák megoldásának szándékával, önmaga határozza meg tervezett tevékenységét. Mint a fentiekben láttuk, erre a megyében régészkedőknek a 130 év alatt alig csak néhányaknak és csak néhány évig - volt lehetőségük. Furcsa módon erre - a most sokat és sokak által kárhoztatott - szocializmusban, azaz a stabilizálódó KÁDÁRkorszakban, a megyei tanácsi időkben (1963-1986) volt lehetőség (BANDI 1983). Hogy e vonatkozásban, hosszú távon mit hoz az Európai Uniós csatlakozás...? Pesszimistább vagyok, mint korábban BANDI Gábor.