Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)

ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE

körülmények között - az embertani leleteket. 136 Az utób­bi évtizedben Savaria keleti, déli és északi temetőinek, Sárvár határa római kori temetőjének antropológiai lele­teivel, illetve mesteri középkori templom körüli temető­jének (kb. 500) egységeivel bővült. Ide deponáltuk (2007-ig, amikor mindezeket a Szőlősi kastélyba szállí­tottuk) a közép- és újkori kályha-leleteket, valamint korábban a Fő téri foghíj feltárásából származó többszáz ládányi római kori leletanyagot. 2002-ben a helyhiány és az áttekinthetetlenség miatt itt is egységesítettük a gyűjteményt. Kiköltöztettük a Fő téri római kori lelete­ket, hogy még a Vasi Múzeumfaluban tárolt antropoló­giai gyűjteményi egység maradékát (Sárvár-VÉGH-ma­lom) is biztos helyen tudhassuk. Ma már mindegyik helyiség a plafonig be van polcozva és 95%-ban megtelt. Egy nagy válogató-feldolgozó termet is kialakítottunk itt. Az épület riasztóval és füstérzékelővel rendelkezik. A raktározással kapcsolatos legújabb, 2001 decemberi fejlemény, hogy tulajdonos-fenntartó, a Megyei Önkor­mányzat „jóvoltából" birtokba vehettük az akkor már 10 éve lakatlan, ezért kellőképpen elhanyagolt, hajdani álla­mi gazdasági központi irodaépületet és a hozzátartozó telket a Szőlősi úton. (Nem mellékes körülmény, hogy országosan védett műemlékről és védett kertről van szó.) Az örökségvédelmi törvény előírásait betartva megkezd­tük az épület lakhatóvá tételét, de ma elmondhatjuk, zsú­folásig megtelt (39.1-6. ábra). A több évtizedig a megyé­ben hányódó (Vasszécsenytől Répceszentgyörgyig) bútor­gyűjteményt és a történeti tárgyi gyűjtemény egy részét is itt helyeztük el. Természetesen többségében régészeti raktárakat alakítottunk ki. Ide került át a Savaria Múzeum főépülete padlásteréből az őskori törzsgyűjtemény, a Vasi Múzeumfaluból a restaurált góri, és az újonnan megásott utak (Pinkamindszent, Sárvár, Szombathely, Szombat­hely-Bucsu, Vát), valamint a megkutatott lakóparkok (pl. Minerva, Aranypatak-, Parkerdei-lakópark, Oladi-plató) leletanyaga, ami újabb többezer ládányi tárgy bekerülé­sét jelentette. Továbbá létrehoztunk itt egy új restaurátor bázist, ahol a nagymennyiségű kerámia, római kori fal­festmény és csontlelet tisztítása és az előbbiek restaurá­lása folyik. Ennek eredményeként - a múzeum történeté­ben először - elmondhatjuk, hogy az utóbbi évtized ása­tásainak leletanyaga szinte naprakészen tisztított, s res­taurálásuk folyamatos. Ez az épület is risztóval védett. Ugyanakkor kimondható - s erre nem lehetünk büszkék -, hogy a nyugati muzeológiai gyakorlatban alkalmazott páratartalom-, fény-, sugárzás-, por- és hőmérsékletmé­rő stb. műszerekkel felszerelt raktárakkal az osztály nem rendelkezik, s abban a műtárgyak megőrzésére alkal­mas tárolókkal sem. Régészeti raktári körülményeinkről összegzésként kijelenthető: nem csak az európai nor­máknak és a jelenleg hatályos hazai törvényi előírások­nak, de még a korábbi szocialista múzeumi törvény paragrafusainak sem felelnek meg. A muzeológusok lel­kiismerete pedig egyáltalán nem nyugodt. Zárógondolatként megjegyzem, hogy legalább 10 évenként revíziózni kellene a gyűjteményeket. A teljes körű műtárgy revíziót, először az intézmény történeté­ben végülis nagy nehézségek árán - a régészeti terepi tevékenység mellett - 2004-2006-ban elvégeztük. Ennek eredményeként ma valóban tudjuk, hogy mek­kora mennyiségű leltározott régészeti tárgyért tarto­zunk felelősséggel (2. táblázat). A mindösszesen: 361 069 db régészeti műtárgy, a 13 872 db érem és az 1573 tételből álló antropológiai gyűjteményen kívül a muzeológiai kutatás korábbi „gyermekcipős" (azaz mindent gyűjtünk és gyűjteni kell) korszakának emlékeként néhány külső múzeumi egységben is ta­lálható régészeti műtárgy. Ezek őrzési helye az alábbi: a körmendi Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum, a kőszegi Jurisics Miklós Múzeum, a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum és a szombathelyi Smidt Múzeum. A néhányszáz darabtól a 6000 darabig terjedő mennyiségekről beszélhetünk. A MEGYE RÉGÉSZETI KUTATÁSÁNAK ÉS GYŰJTEMÉNYÉNEK LEHETSÉGES JÖVŐJE AZ ŐSKOR-KUTATÁS ÉS A FELDOLGOZÁS LEHETSÉGES KÖZÉPTÁVÚ FELADATAI A régészetttudományi kutatásról általában, de e korszak kapcsán is ki kell jelentenem: maradjunk a realitások talaján és ne kergessünk álmokat! Ennek megfelelően vetem papírra az alábbi sorokat. A nem éppen reményt keltő jelen (pl. a fenntartó eladósodása, a közalkalmazotti létszámleépítés, a múzeumi struktúra átalakítása, az ásatási tevékenység központosítása) ellenére végre rendezni és publikálni 136 Az 1963 előtti időkből csak néhány koponyát őrzünk. De tudunk Velemről, Asszonyfáról és Intapusztáról bekerült példányokról, amelyeket BARTUCZ Lajos is megvizsgált. Lásd erről az 1937. január 30-án kelt levelet (Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 8/1937.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom