Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
HORVÁTH Sándor: A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE
Rábabogyoszló, Sörnjén, Alsó-Felsőpatyokra, innen az összes utbaeső falvak érintésével vissza Sárvárra. Ezen az uton is egyedül külön házaltam le a községek több mint háromnegyed részét. Nagyon szép eredményt értem el. Fentiek után igazolni is tudom azt, hogy azonban mindég nálam levő Vasvármegye térképen aláhúzott községeket néhány kivételével mind bejártom, egyedül, önállóan és szakszerűen gyűjtöttem. Ezt bizonyítják azt hiszem az általam összegyűjtött néprajzi kincsek is. Igen ezt a rengeteg anyagot több mint tizennyolc éven át az én szobadidőmben gyűjtöttem össze. De voltak olyan idők is, hogy nemcsak szabadidőmet használtam föl, de munkaidőmet is ráóldoztam. Volt rá eset, hogy kinn voltam 6-7 napon keresztül is, többek között egy ilyen hatnapos gyűjtésem alkalmával a vend vidéken, hol mint tolmács egy mór híres dr. Piplich ügyvéd úr volt velem. Ahonnan is egy egész felrakott szekérrel szállítottam haza a néprajzi kincseket. Persze ekkor a múzeum építését még csak tervezik, és az általam gyűjtött sok és értékes néprajzi kincsek mind a vármegyeháza jobbo Idoli (sic!) földszintjének egy vasajtós szobájába lett elraktározva. Amikor ez megtelt a gimnázium pincéjébe helyezték el a többi gyűjtött tárgyakat. 6 A gyűjtés körülményeiről is beszámol: Noha ezek gyűjtése nem volt csak amolyan luxuskirándulás, mert mikor télen o hátamon jól fölpakolva nekivágtam a vasúti állomásnak térdigérő hóban és a hófedte árkokba, amit lótni nem lehetett beleszakadtam, hogy a víz folyt rólam, ilyen alkalmatlan utakon megszereztem a reumáit, izületi csuzokat, ugy, hogy egyszer már leestem a lobomról és a betegsegélyző Pénztár szállít el a pöstyéni fürdőbe egy havi gyógyulásra. 7 A megépített múzeumi épületbe irányításával kerültek át a tárgyak, majd ő válogatta össze azokat a kiállításhoz. Amint írta: időközben felépül a múzeum és be kell rendezni. Igen, de berendezni is csak annak kellett, aki azt összegyűjtötte. El is kezdtem a megyeházból és a gimnázium pincéjéből a Schöntag szekere és vagy 40 fiu kézbe hordták át a muzem mai néprajzitár termének közepébe halomba rakva a tárgyakat, ahonnan hetek kellettek csak ahhoz, hogy mind ki tudtom válogatni és egyben az akkor még polgári iskolába járó lányomnak pedig bediktáltam származási helyét és egyéb nevét is. Ő fektette le abba a könyvbe, amelyikbe ma is írva von. Összmunkásságom a múzeum érdekében közel 24 évig tartott, amely hosszú időn keresztül jövőmet illetőleg bizony sok Ígéretet koptam. 8 A néprajzi gyűjtés, valamint a gyűjtemény berendezése mellett még az állami segéllyel megtartott velemszentvidi ásatást is ő vezette - levele szerint - 1900 (?). októberében. 9 Egy régi képünkön TÖRÖK Aurél és MISKE Kálmán társaságában vélhetően TÓTH Sándor fogyaszt tábori étket a velemi ásatáson. Ha tehát KÁRPÁTI helyett TÓTH Sándor vett részt a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett első néprajzi és őstörténeti tanfolyamon, akkor többek között LACZKÓ Dezső, MAROSI Arnold és TÖMÖRKÉNY István társaságában hallgatott 10 általános néprajzi, 6 embertani, 12 Magyarország néprajzát áttekintő, 12 őstörténeti, valamint 6 muzeológiai órát. Utóbbi elsősorban a fényképezés tanulását jelentette. A délelőtti órák után délutánonként a néprajzi és a régiségtári anyagot tanulmányozták, preparálási és fényképészeti gyakorlaton vettek részt. Továbbá meglátogatták az aquincumi romokat, valamint „gyűjtőkiránduláson'' vettek részt Albertirsán (SEMAYER 1903). TÓTH néprajzi gyűjteményben fontos szerepét MISKE is lejegyezte már 1914-ben. 1911-ben TÓTH Sándor ERDÉLYI Irén premontrei szerzetessel ment gyűjtőútra. Ennek költségei fennmaradtak az éves költségvetési elszámolásban. Kemenespálfán, Karakón, Nemeskeresztúron, Tilajban és Vasszentkúton együtt jártak, míg Zsennyén TÓTH Sándor egyedül gyűjtött. A karakói-nemeskeresztúri gyűjtésük költségei között a szombathelyi villamosjegy, a vasúti jegyek - ERDÉLYI tanárúrnak félárú jegy másodosztályon, TÓTH Sándornak egész jegy másodosztályon -, a települések között a kocsi, a reggeli-ebéd-vacsora, az éjszakai szállás díjai mellett további érdekes tételek is felbukkannak. Azon kívül, hogy a hordárnak fizetnek jövet-menet, fizetnek a helyi gyerekeknek a tárgyak községekben való cipeléséért, valamint a kisbíróknak - borravalót - a kalauzolásért. Nemeskeresztúron ezt a díjat nem a kisbíró kapta, hanem a bakter (4. ábra). 10 6 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 41/1929-1-2 7 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 41/1929-2. 8 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 41/1929-2. 9 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 41/1929-3. 10 Savaria Múzeum, Néprajzi Adattára, SMNA. 33. 6.
