Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
HORVÁTH Sándor: A NÉPRAJZI GYŰJTEMÉNY TÖRTÉNETE
4. ábra. Részlet egy gyűjtőút költségeiről 1911-ből, amelyen ERDÉLYI Irén és TÓTH Sándor vettek részt Figure 4. Details of expenditures for a collection trip in 1911, in which Irén ERDÉLYI and Sándor TÓTH took part Amikor olvassuk e kiadásokat, óhatatlanul BÁTKY Zsigmondnak az Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére bevezetésének sorai jutnak eszünkbe. A gyűjtés módjáról többek között ezt írta: Megérkezvén a faluba, a paphoz, tanítóhoz vagy jegyzőhöz fordulunk (...). megkérjük őket, hogy vagy ők kísérjenek el bennünket első sétánkon a faluba, vagy adjanok mellénk olyan megbízható egyént, ki a község minden szegét-lukát ismeri. Erre legalkalmasabbak a kiszolgált vagy szolgálatban lévő és pedig minél idősebb kisbíró-félék vagy éjjeli őrök. Ezekkel is megértetve magunkat, az általok kijelölt házba megyünk (BÁTKY 1906: 11). Az Útmutató módszertani újszerűségének mondja SELMECZI KOVÁCS Attila azt, hogy nem válogatott tárgyak, hanem a mindennapi élet minden jelentős emlékének a gyűjtésére buzdít (SELMECZI KOVÁCS 1992: 333). Ezt a szemléletmódot a szombathelyi gyűjtemény kialakításakor KÁRPÁTI Kelemen, illetve TÓTH Sándor már e kiadvány megjelenése előtt érvényesítette. Ezt jól tükrözik a 20. század első éveiben gyűjtött néprajzi tárgyak. Láthatóan arra is törekedtek, hogy minél jobban bejárják a megyét - ha minden településére nem is jutnak el, de - legalább minden kistájra eljussanak, illetve a megye minden szegletében legalább szórtan felkeressenek településeket, s ott tárgyakat gyűjtsenek a vármegyei múzeum számára. TÓTH munkájára más adataink is vannak. 1913-ban TÓTH, mint házfelügyelő 16 koronát vett fel a néprajzi osztályának leltározásánál teljesített segédkezéséért - olvashatjuk egy 1916-ban kelt igazoláson. 11 1916-ban 5 koronát vett fel a néprajzi osztály rendezéséért. E lapra valaki ceruzás kérdést írt: Ki? A pirossal odaírt válasz szerint: házfelügyelő. 12 FÁBIÁN pedig egy helyütt lakatosnak mondja. TÓTHNAK a gyűjteménygyarapításban betöltött fontos szerepére utal az a bejegyzés is, amelyet az újraleltározáskor a leltárkönyv elejére írt be PÁVEL 1937. november 13-án: Alapul szolgáltak a gyűjtési és leitári naplók odotoi, valamint Tóth Sándor egykori múzeumi altiszt saját feljegyzései és visszaemlékezései. Cr*. „ < . ' •t\sty^*^t -*Ziní*TiU-&. ttptcbíe*^ ^ytrtjt cjíl^xsfi /7 \ he a* 1 t P -i — I^tf — \6i •Ál fiTI Àfo\ 3 SV, Á—\ _ éo JZ /ose A tanácsköztársaság idején - 1919-ben - TÓTH lett a múzeum igazgatója. TÓTH Sándor, mint múzeumi szolga felmondott - tudjuk meg a múzeumi bizottság 1919. november 4-én tartott üléséről készített jegyzőkönyvből. Új még nincs, de még TÓTH is a szolgálati lakásban lakik. A szolga illetménye eddig lakás, fűtés, világítás és havi 10 K volt. Ebből megélni nem lehet, ezért ajánlja egyrészt, hogy olyat válasszon a bizottság, akinek más oldalról is van jövedelme, másrészt pedig emelje fel a bizottság a havi bért 50 koronára. Az elnök továbbá JUHÁSZ Lajos rokkant katonát javasolja új szolgának. 13 A kultúregyesület múzeumi bizottsága 1929. március 26-i ülésén TÓTH levelére úgy foglal állást, hogy a Múzeumi Bizottság kivonatosnak tartja Tóth Sándor, volt kultúregyesület! altisztnek a múzeumban leendő 11 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 238/1916, 12 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 59/1916. 13 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 13/1919.
