Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)
BIKAFEJES EDÉNY TÖREDÉKEI Gyarapodási naplószám: 2009/44. FRAGMENTS OF BULL'S HEAD VESSEL Accession number: 2009/44. A vaskeresztesi II. halomból, FEKETE Mária ásatásából Two vessels decorated with bull's heads have come from került elő két bikafejjel díszített edény. Mária FEKETE'S diggings in tumulus II in Vaskeresztes. Az egyik, amely a Savaria Múzeum állandó kiállításán One of them, on permanent display in the Savaria található, 52,5 cm magas, vörösre és feketére festett Museum, is a large, 52.5 cm high vessel painted red and nagy edény, vállán négy, szimmetrikusan elhelyezkedő black, with four symmetrically positioned animal head állatfejes díszítéssel. A bikafejek belül üregesek, a szarvak decorations on the shoulder. The bull's heads are hollow csapokkal illeszkednek a szarvtőbe. inside, the horns are joined to the bases by mortise and A másik hasonló edény töredékes állapotban maradt tenon joints. meg, de rekonstruálhatóak a plasztikus, a fejjel együtt The second, similar vessel has survived in a fragmentary formált szarvú (mindig fekete szarvvégű) bikafejek. state, but the sculpted bull's heads, with horns fashioned A sírmellékletek alapján a vaskeresztesi II. tumulus kora, in one piece with the heads (always with black ends to a Hallstatt-kor C periódusának 2. felére tehető (Kr.e. the horns) can be reconstructed. 7. század első fele). Based on the grave goods, the Vaskeresztes tumulus II may be dated to the second half of period C of the Hallstatt culture (first half of 7 th century BC). IRODALOM - LITERATURE FEKETE, M. (1985): Rettungsgrabung früheisenzeitlicher Hügelgräber in Vaskeresztes. - Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungahcae, 37: 33-78. FEKETE, M. (1988): Előzetes jelentés a Vaskeresztes-Diófás-dűlői halomsírok leletmenéséről (Vorbericht über die Tumuli-Rettungsgrabungen in Vaskeresztes-Diófás Flur (1978-1979). - Savaria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője (1981), 15:129-166. 1979-ben került sor Vaskeresztes határában, a Diófás-dűlőben a II. halom feltárására. A halmokról 100 évvel korábban RÓMER Flóris tudósított először. 1978-ban a felsőcsatári Népek Barátsága MGTSZ meliorációs munkálatai során kezdte meg a terület elegyengetését, megbolygatva így a halmokat is. A még épen maradt I. és II. halomsír kutatását és publikálását FEKETE Mária, a Savaria Múzeum régésze végezte. A II. halomnál a talajegyengetéssel a sírkamra felső kősoráig tolták le a földet. A sírkamra felé hordott földből emelt halom, 34 méter átmérőjű, és 5,8 méter magasan maradt meg. A sírkamra kőfalazata 1,8 méter magas, 60-80 cm vastag, alapterülete 6,4-6,2 méter. A bejárati részen 5,5 méter hosszú folyosó csatlakozik hozzá, amely három pár, kövekből emelt oszlopból állt (FEKETE 1988: 11. kép). Az oszlopok közét deszkapolcokkal rakták meg, amelyeken edényeket elsősorban tálakat helyeztek el. Az urna töredékei a bejárattal szemben feküdtek. A II. sírban mintegy 60 edény lehetett. A máglyamaradványok egy részére a kamra délkeleti sarkában illetve a folyosó bejárati részénél bukkantak a kutatók. A sírkamrát a halotti szertartás bizonyos fázisában lezárták, de a folyosóra be lehetett menni. A sírból két bikafejjel díszített edény került elő. Az egyik, amely a Savaria Múzeum állandó kiállításán található, 52,5 cm magas, vörösre és feketére festett nagy edény, vállán négy, szimmetrikusan elhelyezkedő állatfejes díszítés van (FEKETE 1985: Abb. 16.). A bikafejek belül üregesek, a szarvak csapokkal illeszkednek a szarvtőbe. A másik hasonló edény töredékes állapotban maradt meg, de rekonstruálhatóak a plasztikus, a fejjel együtt formált szarvú (mindig fekete szarvvégű) bikafejek (FEKETE 1985: Abb. 20, 9). Magyarországon hasonló darabok kerültek elő Vaszarról, Süttőről, Szobról, Szalacskáról és Sopronból. Az állatfejes üstöknek és agyag utánzataiknak a Mediterráneumban hasonló kultikus jelentősége volt, mint a kelet-alpi területek bikafejes edényeinek. A bikaábrázolásnak a termékenységi kultuszban lehetett szerepe. A sírmellékletek alapján a vaskeresztesi II. tumulus kora, a Hallstatt-kor C periódusának 2. felére tehető (Kr.e. 7. század első fele). FARKAS Csilla
