Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

KERÁMIA TETŐDÍSZEK (ANTEFIXEK) A SAVARIAI ISEUMBÓL Leltári számok: 57.1.652-653., 63.5.451. Négyszögletes terrakotta ontefix-ek, tátott szájú, komikus maszkot mentázott domborműves ábrázolással. Az ontefix-ek részben töredékesek és kiegészítettek. Anyaguk égetett agyag, méretük átlagosan 14x13 cm, vastagságuk 3,8x8,2 cm. Hátoldalukon az imberexek-hei való rögzítést szolgáló félköríves nyúlványok láthatók. A darabok - lelőhelyük alapján - vagy a naosz, vagy pedig a szentélyudvart keretelő oszlopcsarnokok tetőzetét díszíthették. CERAMIC ROOF DECORATIONS (ANTEFICES) FROM THE ISEUM OF SAVARIA Inventory numbers: 57.1.652-653., 63.5.451. These rectangular terracotta antifices depict in relief comic masks with mouths open. Some are fragmentary and have been augmented. The material is fired clay and the size of each 14x13 cm and 3.8x8.2 cm thick. On the reverse can be seen semicircular pegs to attach them to the imberices (ridged tiles). These pieces, judging from the provenance, belonged to the roof decoration of the noos (sanctified section of the temple) or to a row of columns surrounding the sanctuary. IRODALOM - LITERATURE SOSZTARITS, O. (2008): Catalogue No. 146-148. - In: TRINADRITTI, F. & LIPTAY, É. (szerk.): Pharoanic Renaissance, Archaism and the Sense of History in Ancient Egypt. Szépművészeti Múzeum, Budapest, pp. 205-206. 1961 1962 1963 1962-ben megkezdődött a savariai Iseum műemléki helyreállítása. A sok bontással és földmunkával járó kivitelezés során több olyan tárgy is előkerült, amely az ásatások hét éve során megtalált többszázezres műtárgyegyüttest gazdagította. E rendkívüli lelettömegből is különös figyelmet érdemel három, tátott szájú komikus maszkkal megmintázott kerámia dombormű. Közülük kettőt még a SZENTLÉLEKY Tihamér vezette ásatások során találtak, míg a harmadik darab már a műemléki kivitelezés során látott napvilágot. A négyszögletes kerámia domborművek hátoldalán félköríves nyúlványok (töredékei) láthatók, ezért a tárgyakat tetődíszként, egykori antik nevük alapján ontefix-kén[ határozhatjuk meg. Az ontefix-ek a görög archaikus kortól kezdve az épületek párkányzatának sarkait és a timpanon ormát díszítő akroterion-ok mellett a tetőzet legfontosabb díszítőelemei voltak. Az ontefix-ek általában égetett agyagból, ritkában kőből készült lapok voltak, amelyek a tetőcserepek eresz feletti utolsó sorát zárták le. Alkalmazásuk eredeti célja a gerendavégek csapóeső elleni védelme volt. Az antefix-ekel gyakran domborművekkel díszítették, melyek leggyakrabban gorgófőt, néha szatír- vagy egyéb komikus maszkot mintáztak. Az ábrázolásoknak bajelhárító szerepet tulajdonítottak, mivel úgy gondolták, hogy a megjelenített figurák megvédik az épületet mindenféle ártó erőktől. A figurális díszítés mellett gyakran növényi ábrázolások is megjelentek, melyek közül a palmetta levéllel díszített darabok a leggyakoribbak. Az antefixek használata görög hatásra került az etruszk és a római építészetbe. A római kori példányok azonban már nem kaptak olyan kiemelt díszítő szerepet, mint a hellén építészetben, céljuk elsősorban a tető héjazatát adó peremes cserepeket (tegulá-k) lefedő kúpcserepek (imbrex-ek) végeinek lezárása volt. A savariai Iseum napjainkban is folyó kutatásából egy további antefix is származik, mivel 2007-ben szórványleletként egy palmettalevéllel díszített darab is előkerült. Sajnos az iseumi antefixek épületegyüttesen belüli helyét nem tudjuk pontosan meghatározni. Feltehetően a központi szentély tetőzetét, illetve az udvart keretelő oszlopsor (porticus-ok) ereszét díszíthették. Az ontefix-ek nem túl gyakori leletei a római koros ásatásoknak. Magyarországról alig néhány tucat töredék ismert. Az Iseumból származó darabok ezért kiemelten fontos emlékei a savariai és pannóniai templomépítészetnek. SOSZTARITS Ottó