Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

FESTETT LÁDA Leltári szám: 63.20.1. PAINTED CHEST Inventory number: 63.20.1. Puhafából asztalos készítette, festett láda egy alsó fiókkal. Elülső nagy oldalán négyszögletes keretekben fehér és sárga virágokkal és leveles virágfüzérrel díszített. Fogantyúi rézből készültek. Két rövid oldalára leveleket és virágmotívumokat festettek. Ezeken vasból készített emelő fogantyúk találhatók. Datált: „1848". Repedezett, kopott. Hosszúsága 120 cm, szélessége 65 cm, magassága 70 cm. Painted softwood chest produced by a carpenter, with a lower drawer. On the front long side, decorated with white and yellow flowers and a leafy garland of flowers in square frames. Handles made of brass. Leaves and flower motifs are painted on the two short sides. There are lifting handles made of iron on these sides. Dated "1848". Split, worn. Length 120 cm, width 65 cm, height 70 cm. IRODALOM - LITERATURE ASKERCZ, É. (1976): Polgári otthonoka 17-18. századi Sopronban. - Arrabona, 18: 89-143. BÍRÓ, F. (1996): Az otthon népművészete. Lakáskultúra, bútorzat. - In: GRÁFIK, I. (szerk.): Vas megye népművészete. Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szombathely, pp. 76-98. K. CSILLÉRY, K. (1997): Lakáskultúra. - In: BALASSA, I. (főszerk.): Magyar néprajz IV. Anyagi kultúra 3. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 327-415. 19621 963 1964 1963-ban gyönyörű festett ládával gyarapodott a néprajzi gyűjtemény. A német eredetű láda szó, és az azt jelölő bútor a 13. század óta mutatható ki hazánkban, igaz ebben a században még csak a királyi család használatában. A 15. században kisebb ládákhoz - amelyekben pénzt, ékszert, iratot tartottak - már egyes gazdagabb parasztok is hozzájutottak. A 17. században jelent meg a parasztság körében kelengyebútorként. Kezdetben hajladozó levelekből festettek rájuk indákat, de a virágtöves díszítés sok változatával lettek leginkább közkedveltek (K. CSILLÉRY 1997). A virágozásuk miatt egyesek tulipános ládának nevezték a festett ládákat. Legjelesebb darabjai a komáromi ládák, amelyek a víziútnak köszönhetően messze földre is eljutottak, még a Duna deltájáig is. A 18. századtól gyakran feliratosak és datáltak, azaz évszámmal ellátottak. A láda korai használatát vidékünkön igazolja, hogy a soproni asztalosok 1579-ben egy művészi díszítésű ládát követeltek mestermunkaként. Az átmenet a láda és a szekrény között, illetőleg a szekrény szintén korai megjelenése is megfogható, hiszen MÁRIA TERÉZIA privilégiuma 1749. február 2-án művészi díszítésű szekrény készítését írta elő. A festett láda korai nyugat-magyarországi megjelenését igazolja ASKERCZ Éva soproni vizsgálata: a 17. században a polgári otthonok leggyakrabban használt bútora volt: az iratok 70 ládát dokumentáltak, amelyekből 54 volt színes. Ezzel szemben még csak 49 szekrény volt a városban. A 18. századra a láda szinte teljesen eltűnt a soproni otthonokból (ASKERCZ 1976). Ennek ellenére BÍRÓ Friderika úgy véli, hogy a festett láda Vas megyében csak a 19. század elején vált divatossá. Ámbár nem ismertek vasi ládafestő központok, mégis tudható, hogy a 19. század közepén Pinkafőn (Pinkafeld), Szalonakon (Stadt Schlaining), Rohoncon (Rechnitz), Felsőőrött (Oberwart), Szenteleken (Stegersbach) és Alsóőrön (Unterwart) dolgoztak bútorfestő asztalosok (BÍRÓ 1996).