Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

BARISKA István: A kőszegi városmodell és Közép-Európa XIII. századi újrafelosztása

letek. A védők ezért azt követelték Ivántól, hogy bocsátkozzon tárgyalásokba I. Alberttel. Iván közvetítőket vetett be, hogy Albertet az ostrom megszakítására késztesse (TAUCHER 1934: 22-24). Állítólag a herceg néhány emberét meg is vesztegette, továbbá azt a hírt terjesztette, hogy az erdélyi vajda felmentő serege közeledik. Albert azonban nem dőlt be ennek, hiszen tudatában volt annak, hogy IV. Lászlótól szabad kezet kapott a Kőszegiekkel szemben. Állítólag ezek közé tartozott volna Hugo von Täufers, a herceg marsallja is, aki betegségre hivatkozva hagyta el Albert táborát. A herceg végül hozzájárult 800 asszony és gyermek szabad elvonulásához, majd a 1289. november 1-én megnyitották a vár kapuit is. Habsburg Albert erős őrséget hagyott Kőszegen, amelyet Berthold von Emmerberg parancsnoksága alá helyezett. Albert azt követően bevette Németújvárt, karácsony után pedig Szentvid várát is, amely akkor Iván öccse, Kőszegi Miklósé volt. A hainburgi béke Időközben, 1290. július 10-én meggyilkolták IV. Lászlót, s ez teljesen új helyzetet teremtett. 1290. július 23-án III. Andrást királlyá koronázták. A koronázás alkalmából esküdt tett többek között arra, hogy visszaszerzi a Habsburg hercegtől az 1287-ben, illetve 1289-ben elfoglalt országrészeket. Ugyanezen év augusztusában azonban Albert herceg apja, I. Rudolf német király Magyarországot hübérként fiának adományozta. A német király azzal az ürüggyel tette ezt, hogy IV. Béla még 1241-ben, a mongol támadás idején hűbérül ajánlotta az országot II. Frigyes német-római császárnak. 1291 áprilisában vissza is foglalta Ovárt, amely 1289 óta volt a Habsburg-herceg kezén, de a többi, nyugat-magyarországi várak visszaadását Albert mégis megtagadta a Bécsbe küldött magyar követeknek. III. András ezért 1291 nyarán megindította hadjáratát Albert ellen. Július 18-án bevonultak Ausztriába, augusztus elején Bécs előtt álltak, mire a Habsburg herceg elfogadta a magyar békeajánlatot. Ennek alapján 1291. augusztus 26-án a két uralkodó követei megkötötték a hainburgi békét. Habsburg I. Albert ekkor kénytelen volt lemondani Nyugat-Magyarországról. Ezzel szemben felsorolta, hogy mely nyugat-magyarországi várak lerombolását követeli. A felsorolásban Kőszeg felsővára is szerepelt (KRISTÓ 1986: 152-153). 1292. január 5-én II. Anjou Károly nápolyi király a Kőszegiek mellé állt. Szövetségre szólította Kőszegi Ivánt a magyar uralkodó ellen. Ennek jegyében Vas és Sopron vármegyét Kőszegi Ivánnak és Gergelynek adományozta. A Kőszegiek hamarosan az ország több pontján III. András ellen támadtak. Ezzel Pozsony és Szlavónia felé kiterjesztették tovább hatalmukat. A Habsburg- és Árpád-ház között szoros dinasztikus kapcsolat jön létre azzal, hogy III. András 1296. február 6-án feleségül vette I. Albert osztrák-stájer her-