Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

BARISKA István: A kőszegi városmodell és Közép-Európa XIII. századi újrafelosztása

ceg leányát, Ágnest (SÁRA 2000: 36). Ez tette lehetővé, hogy III. András I. Albert segítségével 1296. októberében elfoglalja Kőszegi Iván kőszegi várát, majd egy esztendővel később Pozsony vármegyét is (KRISTÓ 1986: 153). Ez utóbbi a királyné birtoka lett. 1298-ban Habsburg I. Albertet német királlyá választották. Az Osztrák és Stájer hercegség Habsburg I. Albert fia, III. Rudolf ellenőrzése alá került. 1300 nyarán III. András békét kötött mind Csák Mátéval, mind pedig Kőszegi Ivánnal. Amikor 1301 elején III. Andrással kihalt férfiágon az Árpádház, Ágnes királyné elhagyta az országot, de Pozsony vármegyét még az özvegy királyné tartására rendelték. Magyarországon hosszú évtizedekre nyúló harc kezdődött az Árpád-ház örökségéért a cseh uralkodó, a bajor herceg és a nápolyi király unokája között. A Kőszegiek pedig új szövetségesre találtak II. Vencel cseh uralkodó személyében, aki ellen viszont Anjou Károly és Habsburg III. Rudolf herceg kötött pápai segítséggel szövetséget. 1308 új helyzetet teremtett a nyugatmagyarországi térségben, hiszen mind Habsburg Albert német király, mind pedig Kőszegi Iván távozott az élők sorából. A Kőszegiek központi helye: az átvett várváros-modell A kérdés most már az, hogy mit kell érteni azon, hogy Habsburg I. Albert büntető Fehde-akciójában olyan várváros pusztult el, amelynek alapítása a Kőszegiek nevéhez fűződik. Azt ma már mindenki elismeri, hogy a családnak volt alapítási és telepítési politikája (KRISTÓ 1975: 253-254). Olyannyira, hogy az a felfogás, hogy „abban az országrészben, amelyet a magukénak vallottak, olykor jó gazda módjára inkább építettek, mint romboltak. Erre ad példát Kőszeg korai története" (ZSOLDOS 2004: 12). Sőt, van olyan felfogás is, amely szerint a Kőszegi-dinasztia településfejlesztő törekvése Vas megye „valamennyi jelentősebb helyén kimutatható, elsősorban természetesen Kőszegen " (KóTA 2000: 15). Érdemes figyelni az 1328-ban kiadott egy fontos oklevél, ide vonatkozó részletére. Ebben Kőszeg polgárai és vendégei azt kérték, idézzük: „...quod accedentes ad nostram presenciam fidèles hospites seu cives nostri de Kwzeg nostro culmini humiliter supplicarunt, ut ipsis easdem libertates, sub quibus ipsam civitatem olim Herricus banus et Johannes palatínus suus construxerunt et fundaverunt sive statuerunt, concedere et nostro privilegio confirmare de benignitate regia dignaremur"(LINDECK-POZZA 1985: 34-36). Anjou I. Károly ebben az oklevelében emelte Kőszeget királyi rangra. Az idézett oklevélrészletben Kőszeg polgárai és telepesei „ugyanazon szabadságokat" kérték, „amelyekkel ugyanezen várost egykor Henrik bán és János nádor építette és alapította vagy emelte". Az alapítás elvileg könnyen igazolható lenne Kőszegi II. Henrik és fia Kőszegi János (Iván) említett hivatalai, azaz a báni és nádori méltóság alapján. Kőszegi II. Henrik, mint fent említettük, 1274-ben meghalt a fövenyi csatában. Annak megfontolásával, hogy Kőszegi Iván 1266-tól szere-