Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

ILON Gábor - GRYNAEUS András - TORMA Andrea: A szentgotthárdi török kori palánk kutatásáról

vastagabb 66 évgyűrűt őrzött meg, a másik kettő kevesebbet, 48 illetve 44-et, kéregmaradványt egyik fenyőgerendán sem sikerült megfigyelni. A keltezéshez összevetettük a gerendák évgyűrű-adatsorait a térség már elkészült kronológiáival, illetve a közelből származó,

4 vélhetően egykorú régészeti lelőhelyek adataival. A város helyzetéből adódóan nemcsak a hazai, hanem az ausztriai területre összeállított adatsorokat is megvizsgáltuk. A fenyők esetében nehéz helyzetben voltunk, ugyanis jelentős számú fenyőmaradvány hazánk területéről csak a római korból ismert. Ügy tűnik, hogy középkori eleink nem nagyon használták építőanyagként a tűlevelű fákat. Egyelőre csupán e szentgotthárdi gerendák jelentik a kivételt.

5 így hazai kronológia nem állt rendelkezésünkre, az osztrák területekre készült lucfenyő adatsorok

6 használhatatlannak bizonyultak, azaz a gerendák alapanyagául szolgáló fenyők nem erről a területről származnak. A tölgyek esetében sem tűnt sokkal jobbnak a helyzet, mert sem a hazai, sem a külföldi adatsorok nem segítettek, egészen a közelmúltig, amikor Rupert Wimmer bécsi kutatónak

7 köszönhetően összevethettük adatainkat a Bécsi-medencére összeállított, a XII. század elejéig visszanyúló kronológiával. Az összehasonlítás eredményre vezetett: kéregmaradványos tölgyfánk utolsó évgyűrűje 1557-ben nőtt, azaz 1557-58 fordulóján vágták ki a fát és társát (társait?) is!

8 így biztosan állíthatjuk, hogy a palánk, vagy annak egy része 1558 tavaszán vagy egy-két éven belül készült. Természetesen nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy csupán egy javítással állunk szemben, amikor néhány cölöpöt kicseréltek, és a közmüárok pont ezeket „találta el". Ez viszont olyan kérdés, amelyre csak egy nagyobb méretű, és a palánk több és nagyobb szakaszát is érintő feltárással válaszolható meg. További érdekes ismereteket őrzött meg a másik cölöp. Ezen a famaradványon több helyen ún. gyűrűs elválást lehetett megfigyelni, azaz adott helyen az évgyűrűhatárnál kör alakúan reped el a fa anyaga. A maradványok keltezése lehetővé teszi, hogy ezeket a repedéseket évekhez, és az írott források segítségével időjárási eseményekhez kössük. E repedések a cölöp 1499-ből származó, és az 1514-ből való évgyűrűje után vannak. Réthly 4 A pápai minták elégtelen számú évgyűrűt tartalmaztak, viszont a legújabban kiemelt - még publikálatlan - zalaegerszegi korongok segítségével több mint egy évszázadra kiterjedő nyugat-magyarországi sorozat jött létre. 5 Azóta Mosonmagyaróváron is találtak fenyőgerendákat. Publikálatlan. 6 Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Kurt Nicolussi-nak a szakmai segítségért. 7 Önzetlen segítségét hálásan köszönöm. 8 A kronológiát összeállító Rupert Wimmer kutatásai szerint ez a kronológia Bécsben és a város körül egy kb. 60 kilométer sugarú körön belül használható.