Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

FELD István: A motték kérdése Magyarországon

az alig 7—8 méteres platóátmérőjű kis erősség — értelemszerűen későbbi — körárka több sírt is tönkretett - a kevés lelet egy XIII. századi erődítésre utalt (Soós 1982; Soós 1983; NOVÁKI és SÁNDORFI 1991-1992: 56-57). Nógrádmarcalon sem tudunk arról, hogy Gádor Judit és Rosner Gyula bármilyen, a várépítéssel összefüggő földfeltöltést megfigyelt volna, csupán cölöplyuksorokról és inkább későbbi középkori leletekről van tudomásunk. (GÁDOR és ROSNER 1967; NOVÁKI és SÁNDORFI 1991-1992: 152). Sajnos, az ásatási dokumentáció egyik esetben sem ismert, illetve nem került még közzétételre. Ugyancsak nem volt még tudatában az erősség motte-mivoltának Miklós Zsuzsa, amikor 1978-ban a Pest megyei Szada várában kutatott, bár egy, az erősségről 1868-ban készített rajz alapján ma már könnyű erre gondolnunk, sőt, erre utal az általa az ásatás előtt készített fényképfelvétel is (12. ábra) - az erődítmény azóta szinte teljesen megsemmisült. A kutatás során a dombhát végén kialakított erősség 12x12 m-es platóját és a délkeleti árkot egy hosszú kutatóárokkal vágták át (13. ábra), de kifejezetten mesterséges feltöltésre utaló jelenségeket nem találtak. Az ásató ezt elsősorban a kincskeresők pusztításainak tudja be, akik az itt feltételezett faépület nyomait is eltüntethették. Az előkerült leletanyag alapján az erősség a XIII. században épülhetett (MIKLÓS 1979; MIKLÓS 1981; MIKLÓS 1982: 52-54, 35. és 53. kép). Az egyébként igen sok esetben megállapítható volt, hogy az adott vár építésére kiszemelt területet - főként a dombvidékeken - a kiásott árokból kikerülő földdel több-kevesebb mértékben megemelték. Erre lenne jó példa a Fejér megyei Vasztély, egy, Terei György és Kulcsár Mihály által kutatott, egykor faszerkezetű belső építményekkel rendelkező, ugyancsak XIII. századi erősség. Sajnos, e feltöltés vastagsága és rétegződése publikáció hiányában még ismeretlen, eddig csak a kutatás előtti felmérés került közzétételre (TEREI 2004: 536-537). Ugyanakkor az árokból kiemelt földet egy külső sánc illetve földfeltöltés építésére is felhasználhatták. Nyírkarász lapos, természetes eredetű kiemelkedésen kialakított erősségében folytatott ásatása során Juan Cabello megállapította, hogy a középső részen nem történt mesterséges feltöltés — itt egyébként ugyancsak feltártak korábban egy gazdag, X. századi temetkezést - miközben a mély árok külső oldalán egy közel 1 méter magas, optikailag is feltűnő sáncot alakítottak ki (14. ábra). Itt tehát aligha beszélhetünk mottéról - az erősség egyébként XIII-XIV. századból származhat, s magjában itt is faépületekkel lehet számolni (CABELLO 2004). Az egyetlen ma ismert magyarországi várépítmény, ahol egy egykor legalább 2 m vastag mesterséges belső földfeltöltés régészeti ásatás során egyértelmű megfigyelésre és mintaszerűen dokumentálásra került, Zala megyében, Bánokszentgyörgy határában található. Az elpusztult Szentmihály falu déli szélén, az enyhén ereszkedő domboldal végén - hasonló topográfiai helyzetre az előzőekben már láttunk példákat - két, közös külső árokkal összefogott