Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

Kiss Gábor - ZÁGORHIDI CZIGÁNY Balázs: A vasvári ispáni sáncvár

1334-ben a káptalani birtok határa a domonkos kolostor vonalában tart nyugat-keleti irányba, addig 1217-ben közvetlenül a Római sánc tövében indul el és a Szent Mihály-domb alatt tart tovább keleti irányba. „Nem tartozott tehát ekkor még a káptalan birtokához a későbbi domonkos kolostor és a Csipkés-patak közötti terület. Ez a rész ekkor még királyi birtok volt, mivel pedig a tőle északra eső részen már a suburbium terült el... itt keresendő az ispáni vár" (Z. CZIGÁNY 1996a: 392). Dénes József vitacikkében nem tartotta elfogadhatónak a rekonstrukció érveit, sőt azok egy részéről megállapította, hogy saját feltételezését támogatják (pl. a „matéria magna" kifejezés nem a sáncot jelöli, hanem egy malomgátat) (DÉNES 1996b). Zágorhidi Czigány Balázs viszontválaszában többek között adatokat sorolt fel arra vonatkozóan, hogy a XIII. századi források a „civitas" szó alatt még várat értettek, a váralja-települések megjelölésére pedig a „villa" szót használták. Ez utóbbiak kapcsán megjegyezte, hogy: „erődítettségükre nem nagyon van adatunk. Éppen ezeknek az erődítményeknek a hiánya indokolja IV. Bélának azt az intézkedését, hogy a tatárjárás után a suburbium-ok lakóit, ahol lehetett, a várakba telepítette" (Z. CZIGÁNY 1996b). A vár lokalizálásával kapcsolatos kérdésekre röviden kitért Kiss Gábor Vas megyei honfoglalás-kori régészeti korpusza is, amely a vas- és sóraktározásra vonatkozó XIII. századi adatok alapján a nagyobb alapterületű és központibb fekvésű vár mellett foglalt állást (KlSS 2000: 279). Uj lendületet adott a vasvári ispáni vár kutatásának a vasvári múzeum megújulása, amelyet Kiss Gábor régész és Zágorhidi Czigány Balázs történész dolgozott ki. A szakmai program Vas vármegye középkori történetének, azon belül is elsőként a tatárjárásig terjedő időszakának feldolgozását tűzte ki célul, amelyben természetesen kiemelt szerepet kapott a középkori megyeszékhely, Vasvár múltjának feltárása (KlSS és Z. CZIGÁNY 2003: 74-75). A két tudományág szempontjainak egyesítése jelentős előrelépést hozott a korai Vasvár topográfiájának kutatásában, ennek alapján születtek meg a bevezetőben idézett eredmények. Előbb a régész tette közzé megfigyeléseit (KlSS 2002), amelyek új irányba terelték a kutatást, majd a topográfiai megfigyeléseket és történeti adatokat hoztuk közös nevezőre (KlSS és Z. CZIGÁNY 2001), végezetül pedig térképvázlatokon mutattuk be Vasvár várossá fejlődését a X. század második felétől a XIII. század végéig (KlSS 2003). Mindezeket a kutatási állomásokat a véletlen szerencse követte.