Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez
rai halomsíros leletanyagban találhatjuk meg. A Véterov edényművességgel csupán a nem specifikus házikerámia mutat hasonlóságot, de megfigyelhetjük, hogy a hegyfalui formák sokkal kevésbé öblösek. A több töredéken is látható belülről kinyomott bütykökkel a Véterov kultúrában sehol nem találkozunk. Sem az ausztriai anyagra jellemző bütyöklábas edények és élesen profilait csészék, sem a különféle bekarcolt díszítések nem fordulnak itt elő, hiányoznak a Bekeházán és Sárváron oly gyakori ujjbenyomott fogóbütykök valamint a litzendíszes edények is. Ezt a lelőhelyet tehát szintén nem köthetjük a Véterov kultúrához és nem mutat rokonságot az újonnan közölt Zala és Vas megyei leletekkel sem. A gátai és a halomsíros csoportok közvetlen időbeli érintkezése ugyanakkor problematikus, mivel erre máshonnan nem ismerünk példát. Hegyfalun mindkét korszak leletei az omladékréteg alól kerültek elő, de padlószint nem volt, ezért nem biztos, hogy az összes kerámia a házhoz köthető. Lehetséges, hogy a halomsíros kultúra olyan helyen építkezett, ahol előzőleg gátai település állt. Ezt az elképzelést támasztja alá az is, hogy Süttő-Nagysánctetőn a korai halomsíros népesség objektumai a kései mészbetétes-magyarádi kevert rétegbe mélyednek, vagyis nem a korábbi épületekben folyt az élet, hanem újakat emeltek (V. VADÁSZ 2001: 48-49). 15 A Kenyéri község területén előkerült kenyéridol valóban az általunk vizsgált időszakhoz köthető. A tárgytípus megnevezése a német szakirodalomból lett átvéve és a kenyérhez hasonló formájára utal. Leggyakrabban a következő három régióban fordulnak elő: a magyarádi és a Véterov kultúra lelőhelyein, a Polada kultúrában a Pó-síkságon és a Garda-tó környékén valamint az AlDuna vidéki Dubovac-Círna kultúrában 16 (TOCÍK 1964: 44; BANDI 1974; BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1977: 1-2, 4-5, Abb. 1: 1; TRNKA 1982; TRNKA 1992; NEUGEBAUER 1994: 123, Abb. 63). Korukat ennek megfelelően ÉszakItáliában, Ausztriában és Szlovákiában az A2-től a Bl elejéig terjedő időszakra, az Al-Duna vidéken a BC-re teszik. Azt csak találgatni lehet, hogy mi volt a funkciójuk, az általános vélekedés szerint kultikus célokat szolgáltak. Bandi Gábor olyan pecsétlőként értelmezte azokat, amelyek a borostyánkereskedelemben játszhattak valamilyen szerepet; elterjedésük a nyugat-anatóliai-mükénéi térségből kiinduló kereskedelmi utakat jelezné, melyek egyik ága a Fekete-tenger mentén, majd a Balkánon és a Kárpát-medencén keresztül, a másik az Adria partját követve Észak-Olaszországon át haladt észak felé. A tárgytípus fenti kulturális kapcsolatai miatt nem fogadhatjuk el Károlyi Mária véleményét, aki a kenyéri példányt a (csak feltételesen) ugyanott napvilágra ke15 A süttői stratigráfia nem egyértelmű, Vékony Gábor szerint a sáncba mélyedő, litzenkerámiát is tartalmazó gödrök illetve a sáncra felfutó házak anyaga a késő mészbetétes-magyarádi Süttő 4 periódust képviseli (VÉKONY 2000: 179-180). 16 Ujabban al-dunai mészbetétes kerámia kultúrája, a meghatározás kérdéséhez lásd Kiss (2001: 162-163).
