Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez
rült késő kisapostagi leletekhez társította és a magyarországi korai bronzkor végére, illetve a korai-középső bronzkor fordulójára keltezte. 17 Le kell szögeznünk azt is, hogy nem tartozik feltétlenül a Véterov kultúrához, hiszen északi kapcsolatokra éppúgy utalhat; Ilon Gábor is Vas megye késő magyarádi emlékei közé sorolta. Formája és díszítése alapján sem lehet a kérdést eldönteni, mert az absdorfi és a két waidendorf-buhubergi darabhoz éppolyan közel áll, mint a magyarádi-mészbetétes környezetből származó süttőihez (NEUGEBAUER 1994a: Abb. 63: 1, 3, 4; KOVÁCS 1988: Abb. 2: 10). A Rádóckölked-Felső-mezőről közölt szórványleletek között nem találunk kifejezetten Véterov típusokat. A fésűzött oldaltöredék, az egyenes és hullámos sávos litzenmintás töredék, a kihajló peremű tárolóedény, az ujjbenyomkodásos borda és a megtört profilú, nyak felé elvékonyodó perem ugyanakkor megtalálható a sárvári anyagban (ILON és RASZTOVICS 2000: XXXII. tábla: 1-2, XXXIII. tábla: 1—3). A bekarcolt díszű talptöredék fenyőágmintája a grosshöfleini és az oggaui edényével mutat közei hasonlóságot, a körülötte elhelyezkedő elnagyoltan sraffozott háromszögeket azonban Sárváron (29. tábla: 2) és egy Nagymizdó-Várdombról előkerült fenéktöredéken látjuk viszont (ILON és RASZTOVICS 2000: XLIV. tábla: 4, XLV. tábla: 1). Bekeházán a vízszintes fülű tárolóedény, a párhuzamos vonalakkal díszített töredékek és az egymás alatt elhelyezett bütykök köthetőek egyértelműen ehhez a körhöz (KVASSAY etal. 2004: 12. ábra: 1, 18. ábra: 1-5). A durvított felületű fazekak, a többé-kevésbé megtört profilú tálak és a nyomott gömbtestű bögrék megtalálhatóak a Véterov kultúrában és a Böheimkirchen csoportban, de általánosan előfordulnak a térség egykorú leletanyagában. A nagy számban képviselt jellegzetes fogóbütykös fazekak és a felcsücskösödő fülű, alacsony nyakú hasas amfora ellenben ismeretlenek a fenti csoportoknál és nyugati illetve délnyugati kapcsolatokra utalnak. A tipikus formák, mint a vállukon megtört profilú urnák és korsók, a nyomott testű, bütyöklábas csésze- és korsótípusok hiányoznak és a kerámia minősége is gyengébb a Vëtefov kultúrában megszokottnál. A Zalaszentiván-Kisfaludi-hegyről származó bütyöklábas korsó kettős kónikus alsó részéhez hasonlót ugyan láthatunk a morvaországi anyagban, szűk nyaka alapján azonban a magyarádi és a korai halomsíros formavilághoz áll közelebb (NEUGEBAUER 1980: Abb. 6: 1, Abb. 7: 4, 8, Abb. 27: A 2-3; TOCÍK 1981: Príloha 1: A4, A5, A7; PODBORSKY etal. 1993: Taf. 166: 10, 15). A Vörs-Papkert A lelőhelyen szórványként előkerült bütyöklábas edényt Kiss Viktória szintén megkísérelte a Vëtefov kultúra importjaként értelmezni, ez azonban minden fent említett típustól különbözik (HONTI 1994b: 9, 17 Károlyi Mária (KÁROLYI 1979-1980: 84. jegyzet) említi, hogy a tárgyat egykor birtokló Nagy Ferenc kenyéri plébános szerint egy hamvasztásos sírból került elő, de később (KÁROLYI 1996-1997: 11—12) már ismeretlen előkerülési helyről és körülményekről tudósít, a lelet nem köthető a Várdombon talált hamvasztásos temetkezésekhez.
