Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez
léte csak a mészbetétes kerámia kultúrája klasszikus időszakáig mutatható ki. A fordított U alakú díszítés viszont esetleg kapcsolatba hozható a Dolny Peter fázisra jellemző felkunkorodó mintával, amely feltűnik a somogyvárival egykorú kölesdi anyagban is. Ez bizonyítaná a „schnörkelartige" motívum előfordulását már a korai halomsíros elemek dél-dunántúli megjelenése előtt. A litzenkerámia helyi készítésű és esetenként szabálytalan kivitelezésű változatát párhuzamosította a szintén erre az időszakra keltezhető hasonló podgoraci töredékekkel (HONTI 1994b: 8, 10). Komlósd-Szőlőhegyen egy gödörből egyedülálló formájú, összeszűkülő alsó részén közvetlenül a talpa felett körbefutó litzenmintával ellátott edény töredéke látott napvilágot Lovas típusú korsó, korai halomsíros bögre és egy halványan kannelúrázott bütyökdíszes táltöredék kíséretében, bár e leletek összetartozása nem teljesen bizonyos (HONTI 1994a: 176, Abb. 2: 5). A lelőhelyen felszíni szórványként észak- és dél-dunántúli illetve késői mészbetétes kerámiát valamint további litzendíszes cserepeket gyűjtöttek (HONTI 1994a: Abb. 3: 6, Abb. 9: 3-6). Megtalálható itt az egyenes, a hullámos és a felkunkorodó motívum is, azonban a leletanyag jellegéből adódóan időrendi helyzetükre vonatkozó következtetést nem lehet levonni. Egy edényfülön látható függőleges mintázat nem sorolható az eredeti lkzentechnikához (origineller Litzentechnik), hanem annak utánzata (litzenartige Muster). A magyarországi leletek értékelése szempontjából fontos előrelépést jelentettek Kiss Viktória tanulmányai. A nyugat-magyarországi kultúráknak a szomszédos területekkel fenntartott kapcsolatait elemezve részletesen áttekintette a litzenkerámia elterjedését, külön figyelmet szentelve a szlavóniai és észak-horvátországi leletegyütteseknek (KlSS 2001: 140, 148-150, 158-160, bőséges további irodalommal). Kimutatta, hogy a hullámvonalú díszítés korai keltezését az ebből a régióból származó adatok is cáfolják, mivel előfordul a mészbetétes kerámia kultúrája fiatal észak-dunántúli csoportja leleteinek társaságában Koprivnica környékén, késői dél-dunántúli anyaggal együtt pedig Kusevac-Grabrovacon (KlSS 2001: 116. ábra 6, 9, 30-32, az 1045. jegyzetben részletes hivatkozásokkal). Az ennél korábbi kapcsolatokra csak kevés bizonyíték van: egy hullámos és egyenes sávos mintával díszített kerámia mellől előkerült idősebb déli mészbetétes bögre töredéke Vratnecen, valamint egy litzenmintás cserép Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő kisapostag-korai mészbetétes periódusba tartozó telepéről (KlSS 2001: 140, 108. ábra 17). Bár a horvátországi lelőhelyeken a litzendíszes kerámia általában a mészbetétes anyaggal keveredve, avval gyakran azonos arányban jelenik meg, Kiss Viktória sem zárta ki, hogy önálló kultúraként számolhatunk vele. Ezzel a Belegis kultúra kialakulását is egyszerűbben lehetne magyarázni a Vattina kultúra és a helyi litzenkerámiás csoportok összeolvadásával. A fentiek nyomán felvetette a gondolatot, hogy a Dél-Dunántúlon megjelenő, láthatóan nem helyi készítésű példányokat Burgenland helyett a Dráván túlról,