Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

túra elterjedését is szemlélteti." (VÉKONY 2000: 176-178). Vadász Évával együtt már az 1970-es évektől kezdve a Reinecke-féle BB-re, a koszideri időszakba keltezte (V. VADÁSZ és VÉKONY 1978: 61, 82. jegyzet; VÉKONY 1988: 74) és a litzenkerámia ennél korábbi meglétére vonatkozó minden elképzelést tagadott. Ehelyett olyan biztos kronológiai jelzésnek tekintette, mely a mészbetétes kerámia kultúrájának leleteivel együtt előfordulva igazolja az utóbbi életének kiterjesztését a koszideri korszakra (VÉKONY 2000: 178). Az 1990-es évektől kezdve Honti Szilvia közlései nyomán egyre ismertebbé vált a litzenkerámia és a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrájának kapcsolata. Vörs-Kerékerdőn három, a mészbetétes edények népe északdunántúli csoportjának fejlett időszakába keltezhető objektumból kerültek elő ilyen leletek: a 44. gödörből egy bögre nyakán három vízszintes és fülén egy függőleges litzenmintás sávval, a 224. gödörből egy mély tál, melynek tölcséres nyakát egy vízszintes és egy hullámos sáv díszíti, a 176. gödörből pedig az előbbihez hasonló tál peremtöredéke két vízszintes között egy hullámos sávval (HONTI 1994a: 173-175, Abb. 2: 2, Abb. 8: 4). A hullámos és egyenes minta együttes előfordulása cáfolja Z. Benkovsky-Pivovarová kronológiai felosztását, amely szerint az előbbi a kisapostagi kultúrával lenne egykorú (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981: 32), mivel Honti Szilvia a 44. és 224. gödör leletanyagát a királyszentistváni temető középső fázisa végével és késői fázisának elejével párhuzamosította. Rámutatott arra is, hogy a litzendíszes edények anyaga és színe is eltér a helyi készítésű cserepekétől és Észak-magyarországról vagy Kelet-Ausztriából származó importok lehetnek, ezt az irányt a mészbetétes anyag kisalföldi kapcsolatai is alátámasztják. A vörsi leletegyüttes egyértelműen igazolja a litzenkerámia előfordulását már a koszideri periódust megelőző korszakban is. Somogyvár—Kupavárhegyen az észak-dunántúli csoport késői, a Szeremlekultúra irányába mutató periódusát sikerült körvonalazni. E telep élete benyúlik a koszideri korszakba és a halomsíros kultúra megjelenéséig folytatódhatott, bár a két népesség kapcsolatára nincs közvetlen bizonyíték. Itt a XV. szelvényből egy Honti Szilvia szerint fogaskerékszerű eszköz lenyomatával díszített, a hasonló podgoraci példánnyal rokonítható töredék mellett egy szokatlanul széles litzenmintás sávval ellátott peremtöredék került elő (MAJNARIC-PANDZIC 1976b: Tab. 5: 1; HONTI 1994a: 176, Abb. 4: 4, Abb. 7: 6, Abb. 9: 1-2). Ennek kerámiaanyaga és színe a helyi mészbetétes edényekével megegyező, akárcsak a XXIV. szelvény táljáé, melynek nyakát három vízszintes, fülét pedig egy fordított U alakú sáv díszíti (HONTI 1994b: 8, V. tábla: 4, VII. tábla: 13). A XXIV/a szelvényben egy olyan tál töredékére bukkantak, melynek nyakhajlatán átívelő apró fülén négysoros függőleges litzenminta látható, ez viszont a vörsi példányokéhoz hasonlóan jól iszapolt, felülete sötétszürke fényezett (HONTI 1994b: 8,1. tábla: 2). Az itteni anyagban hullámvonalas minta nem fordul elő, ez igazolja azt az elméletet, miszerint meg-