Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

A nortanje goricei cölöpépítmény területén 1974-ben Z. Harej újabb feltárást végzett. Az itteni litzenmintás valamint a vonalkötegekkel, fenyőágmotívummal és seprűzéssel díszített edények legközelebbi párhuzamai a szomszédos lg melletti telepen kerültek elő (HAREJ 1976: 116—117). Ott az ún. Dezman-cölöpépítmények anyagában három korszakot lehetett elkülöníteni: a világosan körvonalazható Ig I és Ig II fázist, végül a bizonytalanabb Litzen-periódust. Ennek alapján Notranje Gorice telepét a korai bronzkor fiatalabb szakaszára keltezte. A litzenkerámia eredetére nem ad választ, de megemlíti szoros rokonságát a kisapostagi kultúrával. Z. Markovid az észak-horvátországi korabronzkori fejlődés áttekintése során foglalkozott a tárgyalt kerámiával (MARKOVIC 1988-1989, 422-423, Abb. 4). Szerinte Északnyugat-Horvátország és Nyugat-Szlavónia területén, valamint a Dunántúl délnyugati részén a korai bronzkor harmadik fázisában önálló litzenkerámiás kultúrával számolhatunk. Nasice és Dakovo vidéke, továbbá feltehetően Novigrad na Savi is vegyes lakosságú terület lehetett, ahol együtt élt a dunántúli mészbetétes edények népével és a korai Vattina kultúrával. A jugoszláv Baranja régióját és a Dráva-Duna-menti síkságot Valpovótól egészen Ilokig a mészbetétes kerámia kultúrája birtokolta. Vinkovci környékét és a Szávától északra fekvő területeket nyugati irányban Slavonski Brodig a korai Vattina kultúrához sorolta. A litzenkerámiát a szerinte a Vinkovci kultúra és különböző zsinegdíszes csoportok egymásra hatásából kialakuló kisapostagi kultúrából vezette le. Benkovsky-Pivovarová nyomán két időrendi fázisra osztotta: a hullámvonalas mintát a korai észak-dunántúli korszakkal, a kizárólag egyenes sávokkal díszített edényeket az általa Szeremle-csoportnak nevezett késői mészbetétes periódussal tartotta egykorúnak. S. Pahic, majd B. Terzan a szlovéniai Pohorje-hegységben található Brinjeva goráról közöltek újabb litztendíszes cserepeket (PAHIC 1981: sl. 27; TERZAN 1983: 58-60, Abb. 4, Abb. 5; VINSKI-GASPARINI 1983: T. I: 14-15). Terzan megalapozatlannak tartotta Markovié állítását és a litzenmintát nem önálló kultúra hagyatékaként, hanem a harang alakú edényekhez és a Retz-Gajary kerámiához hasonlóan egy meghatározott edényformákhoz köthető díszítőstílusként értelmezte, akárcsak Neugebauer. Lehetségesnek vélte, hogy egy divatos étkészlettípus volt; erre utalhat, hogy a nyugat-balkáni térségben többfelé megtalálhatóak utánzatai. A litzenkerámia keleten eljutott Bapskáig, az Adria vidékén pedig a Cres szigetén található Jami na Sredi barlangba; e széles körű elterjedés olyan kapcsolatokról tanúskodik, melyek hátterében Terzan szerint talán a rézkereskedelem állt.

11 Bandi Gábornak a Szeremle-csoportról Kovács Tiborral közösen írt munkájában a „hasonló, de korabronzkori kerámiától" elválasztva, „zsinórtechni-