Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

zetesebb edényforma a kihajló peremű, éles hastörésű egyfülű csésze, mely gyakran külön talprész nélkül készült. Díszítésként függőleges és vízszintes vonalkötegeket, zegzugos mintákat, pontsorokkal kísért girlandokat alkalmaztak, gyakran fehér mészberakással. A különféle plasztikus rátétekről és bekarcolt vonalakról Lauermann megállapította, hogy bár az esetek többségében nincs valódi keltező értékük, a nagyméretű vízszintes bütykök és a függőleges bordák a korai és középső bronzkor váltására jellemzőek (LAUERMANN 2003: 601). Késői korra utalnak az edények hasán megjelenő díszbordák és a lapos bütykök is. A magaslati telepek anyagában sűrűn előforduló cikkcakkvonalak, függőleges barázdák és vonalkötegek szintén a középső bronzkorba való átmenet idejére tehetők, ugyanakkor ezeket az elemeket már a korábbi időszakokban ki lehet mutatni, ezért önmagukban nem alkalmasak a datálásra (lásd pl. a díszítést a kora aunjetitzi urnán, PODBORSKY et al. 1993: Taf. 156: 22). A Véterov kultúrába történő átfejlődést legjobban Grossweikersdorf-Flur Hausberg lelőhelyen lehet megfigyelni, mivel itt klasszikus aunjetitzi leleteket tartalmazó gödrök mellett Aunjetitz-Véterov átmeneti korúakat is feltártak (NEUGEBAUER 1975). Szlovákiában a kultúra első összefoglalása J. Eisnernek köszönhető, de a szisztematikus kutatás csak a második világháború után indult meg (LAUERMANN 2003: 417-418). A szlovák anyagot Tocík két periódusra osztotta: a korai még a Nitra csoporthoz kapcsolódik, a késői az aunjetitzi—magyarádi átmeneti horizontig tart. A második korszak a nesvady temető leletei alapján tovább tagolható: az idősebb szakaszból még hiányoznak az élesen profilait edények, míg a fiatalabban ezeken kívül az ún. Langquaid fázisra jellemző bronzeszközöket is megtaláljuk. Ebben az időszakban, mely a jelsovcei temetőben is kimutatható, már a magyarádi kultúra felé mutató kerámiatípusok is feltűnnek. A nyugati régióban erős a gátai kultúra hatása, Schubert szerint aunjetitzi-gátai vegyes műveltség alakult ki (SCHUBERT 1973: Karte 2). Délen a tokodi csoport edényeinek előfordulása miatt elkülönítették a Hurbanovo csoportot, erről azonban Bandi Gábor és A. Tocík, végül pedig Kiss Viktória is bebizonyította, hogy elhatárolása nem helytálló, mivel a dunántúli anyag jelenléte csupán a kereskedelemi kapcsolatok eredménye (KlSS 2000: 17-18; KlSS 2001: 138-139). Magyarországon e kultúrának csak importleletei fordulnak elő (KlSS 2000: 19-20, 29, 34, 3. tábla, 4. tábla, 7. tábla, hivatkozásokat lásd benne). Aunjetitzi típusú edény került napvilágra NyergesújfaluViscosa gyárról a tokodi csoport egyik sírjából, valamint Nyergesújfalu-Eternit telepről, Tokod-Altáróról és Vértesszőlős-Likótelekről. Közép-dunavidéki típusú ékszereket több helyen is találtak a mészbetétes kerámia kultúrájának területén részint sírokban, részint kincsleletekben, azonban ezek az aunjetitzin kívül a magyarádi kultúra területéről vagy közvetítésével is érkezhettek. Pödrött végű nyakpereceket Rábacsécsény, Vörösmart, Mosdós, Tata-Nagy S. utca, nyitott végű