Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

547). Egyébként felmerülhet az a lehetőség is, hogy egy tü szárával van dolgunk, ám azokon nem találunk középső kihasasodást, ráadásul a négyszögletes keresztmetszetű tűk már az osztrák kronológia szerinti középső bronzkorra, a Reinecke Bl periódusra datálódnak (WlLLVONSEDER 1937: Abb. 7: 5). Kutatástörténet A leletanyagban előforduló bekarcolt díszítésű töredékek többségét az aunjetitzi és a Véterov kultúrához köthetjük. A jellegzetes ujjbenyomott bütykökkel ellátott edények párhuzamait az Alpok előterének néhány lelőhelyén találjuk meg. Kisebb számban a mészbetétes edények népének, a gátai kultúrának valamint az Adria-vidék egyes csoportjainak tárgytípusai is jelen vannak, az önálló művelődéshez nem feltétlenül kapcsolható litzenmintás kerámia pedig többféle változattal is képviselteti magát. A sárvári település pontosabb kronológiai besorolása és kulturális hovatartozásának megállapítása érdekében először összegezzük a Nyugat- és Délnyugat-Magyarország (Vas és Zala megye) középső bronzkoráról rendelkezésre álló ismereteinket, majd a régióban újszerű előfordulásuk miatt részletesebben foglalkozunk az aunjetitzi és a Véterov kultúrával valamint a Klinglberg csoporttal. A litzenkerámia kutatásának alapos áttekintését a lelettípus értelmezése körüli viták indokolják. Térségünkben, egészen az utóbbi évekig kevés nyom utalt középső bronzkori népesség meglétére. Vas megyéből a gátai kultúra néhány leletéről van tudomásunk, melyek alapján délkeleti határa a Rába folyónál húzódott (KÁROLYI 1971-1972: 185-187, 16. ábra, V. tábla: 3-14). A velemi Szent Vidhegy telepéről pár edénytöredék, Szombathelyről szórványok váltak ismertté. A simasági kavicsbányában 1962-ben négy, 1970-ben egy csontvázas sírt találtak, benne egy hasas fületlen bögrével. (E temetkezéseknek a gátai kultúrához való tartozása közvetlenül nem igazolható). A helyi plébános gyűjteményében Károlyi Mária sírokból származó gátai és hatvani jellegű kerámiára és bronz ékszerekre bukkant. Hegyfaluban a 84-es főút építése során ép és töredékes edények kerültek felszínre, melyek valószínűleg nem sírokhoz tartoztak (KÁROLYI 1979-1980: 136). 1972-ben a tehenészet és a főút közötti területen a gátai és a korai halomsíros kultúra leleteit tartalmazó ház maradványait tárták fel (KÁROLYI 1979-1980: 133-143). A sárvári kórház kertjében előkerült, korábban keltának vélt sír szintén a tárgyalt korszakhoz tartozhat a benne talált bepödrött végű bronz nyakperec alapján. Károlyi Mária ide sorolja a Pecöl-Rózsa-majori kavicsbányában P. Buocz Terézia által feltárt három csontvázas temetkezést is. Rábakovácsiban a Rába partoldalából egy jellegzetes kétfülű urna került elő. A kultúra legdélebbi előfordulását ez idő szerint az Ilon Gábor által feltárt zsennyei sírok jelzik (ILON 2004a: 214-214, IX-XV. tábla; ILON és TÓTH 2004: 256-257, 1-2. ábra). Ezen kívül a szombathelyi