Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

Smidt-gyűjteményben is őriznek néhány, közelebbről ismeretlen vasi lelőhelyről származó gátai korsót. A megye délkeleti sarkában, Jánosházáról előkerült szórvány mészbetétes bögre is a tárgyalt korszakba tartozik (BANDI 1972: 46, 2. térkép N/A 9). A középső bronzkor harmadik fázisáról, a koszideri időszakról is csak szórványos adatokkal rendelkezünk. Az Észak- és Nyugat-Dunántúl késő magyarádi valamint a korai halomsíros kultúrához köthető leleteit Ilon Gábor gyűjtötte össze (ILON 1998-1999: 255-257, 1. ábra). Az előbbi Vas megyei anyagához a Károlyi Mária által említett velemi edényeket (KÁROLYI 1979-1980: 154), a Borza-patak mellett sorakozó, mára már elpusztult zanati halomsírok egyikéből származó behúzott peremű, megtört bordadísszel ellátott tál töredékét (KÁROLYI 1979-1980: 149, 9. ábra: 1), valamint a Kenyériből bizonytalan körülmények közt előkerült ún. kenyéridolt sorolta (KÁROLYI 1979-1980: 159, 84. jegyzet; KÁROLYI 1996-1997, 3. ábra 1, 4. ábra). Velemről bronzékszereket is ismerünk, melyek Ilon Gábor és Költő László véleménye szerint egy önálló (VII.) kincsleletet alkotnak (KÁROLYI 1979-1980: 154-156, 13. ábra: 4-5; ILON és KÖLTŐ 2000). A Károlyi Mária által közölt fecskefark alakú csüngőt Kiss Viktória a mészbetétes kerámia kultúrájának területéről származó importként értékelte (KlSS 2000: 21, 31, 7. tábla: 21). A korai halomsíros időszakot képviseli a hegyfalui anyag mellett egy ikervári, körülárkolt bütykökkel díszített (KÁROLYI 1979-1980: 11. ábra: 1) és egy kisunyomi, függőleges bordákkal ellátott urna (KÁROLYI 1979-1980: 13. ábra: 3). Szintén ebbe a periódusba tartozik az elszántott kemenessömjéni halmokból származó, sraffozott háromszögekből kialakított farkasfogmintával díszített urnatöredék és egy hasonló velemi példány (KÁROLYI 1979-1980: 10. ábra: 5; KÁROLYI 1979-1980: 11. ábra: 2), valamint a zanati lelőhelyen talált némelyik cserép (a zanati anyag korai és késői halomsíros vonásokat is mutat, lásd KÁROLYI 1979-1980: 146-149, 9. ábra). Zala megyéből az esztergályhorváti-alsóbárándpusztai korai halomsíros településen talált késő magyarádi típusú kerámiát említette (HORVÁTH 1994: 219, 1-2. ábra). A térség koszideri korszakáról való ismereteinket azóta tovább gyarapította a Gellénháza-Budai-szer II. lelőhelyen feltárt 5/97 jelű objektum anyaga, mely az esztergályhorváti leletekkel együtt Zala megye legkorábbi halomsíros horizontját képviseli (H. SlMON és HORVÁTH 1998-1999). A magyarádi jellegű leletek Ilon Gábor megállapítása szerint két hullámban jelentek meg a vizsgált régióban: először a mészbetétes kerámia kultúrájának késői időszakában, majd a legkorábbi halomsíros csoportokkal (ILON 1998-1999: 257-258). Korai előfordulásuk csak a Duna és a Dunántúli-középhegység által határolt térségben mutatható ki. A felsorolt nyugat-magyarországi lelőhelyekre az ilyen típusú edények már a halomsíros népesség anyagi kultúrájának részeként jutottak. Mivel a dél-morvaországi és alsó-ausztriai leletanyag hasonlóan erős magyarádi vonásokkal rendelkezik, a halomsíros népelemek beáramlása talán a Mora-