Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

val nagyobb, de formailag rokon tőröket találtak a Kosfany kultúra valaliky temetőjének 47. (PÁSTOR 1965: Abb. 5: 3) és a canai temető 96. sírjában (PÁSTOR 1978: Tab. XVI: 4). A gátai kultúra hainburg-teichtali temetőjének 153. sírjából egy közel egyenes markolatlemezben végződő példányt ismerünk, melynek négy szegecslyuka majdnem egy vonalban helyezkedik el (SCHUBERT 1973: Taf. 13: 4). A sárvári tőrt lekerekített markolatlemeze és kisebb mérete alapján leginkább a dél-bajorországi tipológia szerinti malchingi típushoz köthetjük. W. Ruckdeschel a névadó leleten kívül Gemeinlebarnról, Nitriansky Hrádokról, Melk-Kasernenhofról, Hörsching-Rudelsdorfról és Linz-St. Péterről előkerült tőröket sorolt ebbe a csoportba, melyet a Schubert-féle 4. fázisra, a korai bronzkor végére keltezett, őshazájának pedig az Unterwölbling kultúrát tartotta (RUCKDESCHEL 1978: 84-85, Abb. 3: 12, Taf. 19: 3). Tőrünk párhuzamai máshol is felbukkannak, pl. egy ötszegecses változat a szászországi Wildenhainból (BILLIG 1958: Abb. 93: 1) vagy egy három szegecslyukas példány az aunjetitzi kultúra egyik, Reinecke-féle Bronzezeit A2-re keltezett lanzhoti sírjában (DOSTÁL 1963-1964, Tab. VIII: 2). Franzhausen II. temetőjének 7. sírjában ötszegecses, 711. sírjában pedig négyszegecses változata feküdt (NEUGEBAUER 1994a: Abb. 47: 3, 8). Szlovákiában a jelsovcei temető 13. sírjából háromszegecses változata került elő, melyet J. Bátora az A3 típusba sorolt és a sír kerámiamellékletei alapján a Ruckdeschel-féle A2b periódussal párhuzamosítható aunjetitz-magyarádi átmeneti fázisra datált (BÁTORA 2000: 402, Abb. 641, Abb. 692, Taf. 2: 25, Taf. 67: 11). Bronz fúrótűk Az V. szelvényből előkerült nagyobb és a Bld5 négyzetből származó apró, vékony bronztárgy a közép-európai kora bronzkori kultúráknál általánosan használt fúrótűket vagy árakat (Pfrieme) képviselik. Ezeknek közös tulajdonsága, hogy keresztmetszetük középen szögletes, míg két végükön általában kerek. Eredetileg csontból készült foglalatuk lehetett, ahogyan azt egy hurbanovói. vagy a jelsovcei 225. sírban talált kisméretű példány bizonyítja (SCHUBERT 1973: Taf. 6: 7; BÁTORA 2000: Abb. 643: 82 C). Az utóbbi, apró változat jellemző, például a gátai kultúra hainburg-teichtali sírjainak anyagában is (NEUGEBAUER 1994: Abb. 28: 8, Abb. 29: 5). A böheimkircheni telepen a fúrótüknek többféle változatával találkozunk, ezek közül némelyiknek az egyik végét vésőnek alakították ki (NEUGEBAUER 1994a: Abb. 70: 14-19). Az egyik végén ovális, míg a másikon szögletes keresztmetszetű nagyobbik sárvári példány az aunjetitzi kultúra egyik feuersbrunni sírjának fúrótűjére hasonlít (SCHUBERT 1973: Taf. 31: 1), közös bennük az is, hogy meghaladják a tárgytípus szokásos méretét, mely 4 és 9 cm közé esik (LAUERMANN 2003: