Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - KELBERT Krisztina: Római tükrök Savariában
Anyagvizsgálat A római tükrök anyagára és azok összetételére vonatkozólag viszonylag kevés forrás (auctorhely) és konkrét vizsgálati minta (röntgenfluoreszcensz és egyéb metallurgiai analízis) áll rendelkezésünkre. Az auctorokat tekintve a legalapvetőbb információk Pliniustól származnak. Elmondása szerint kezdetben tükör-alapanyagként egy réz és ezüstös ólom ötvözetet használtak, mely csaknem fehér fémet alkotott; majd ezt követően tértek az ezüst tükrök alkalmazására, 72 melyről egyébként megemlékezett még Apuleius (APUL. FLOR. 15, 14), Vitruvius (VlTR. 7, 3, 9) és Seneca is (SEN. NAT. 1, 17, 10). Az ezüst azonban nem minden esetben az anyag összetételében jelentkezett, gyakran csupán ezüstözték, vagy ezüstrátéttel díszítették az egyébként kevésbé nemes fémből készült tükröket. Amint az Pliniusnál olvasható, a tükrök aranyozása is elterjedt volt a rómaiak körében, éspedig a tűzi aranyozás formájában, mely az i. e. III. században kezdett elterjedni. 73 Lényege abban rejlett, hogy a bevonandó tárgy felületét aranyamalgámmal borították, majd felhevítették. A higany a hevítés hatására elpárolgott, és az arany vékony rétegben a felületen maradt. Ezt az aranyozási technikát később a higanygőzök miatt betiltották (RlEDERER 1984: 37). Tűzi aranyozás nyomait mutatták ki például az augsti bronztükrök röntgenfluoreszcens vizsgálata során hét tárgyon (RlHA 1986: 18-19). Arannyal és drágakövekkel díszített tükrökről Plutarkhosz is megemlékezett (PLUT. MOR. 138, 14, 307). A fémtükrök nagy részét azonban nem ezüstből és aranyból, hanem általában magas ólom- és óntartalmú bronzötvözetből állították elő, ahogy az a savariai tükröknél a röntgenfluoreszcencia vizsgálat eredményeképpen majd részleteiben is látható lesz. Ez az ötvözet egy természetes ezüstszínű fém hatását kelti, így gyakran, elemző fémvizsgálatok hiányában ezüst tükörként írták le - még Lloyd-Morgan is — az ezen anyagból készült tükröket. Hasonlóképp ilyen összetételt, azaz magas ólom- és óntartalmat diagnosztizáltak az augsti tükröknél (RlHA 1986: 18-19). Nijmegenben is ez irányú eredményeket hoz72 „ Úgy hitték, hogy [...] tükröket csak a legjobb minőségű ezüstből lehet készíteni. Egykor ezt tiszteletben tartották, de ma már ezt is csalárd módon kijátsszák. <Az ezüst> csodálatos tulajdonsága a tükröződés [...]a legjobbaknak őseink a brundisiumiakat tartották, melyek ezüstös ólom és réz ötvözetéből készültek. Azután elébük helyezték az ezüstből állítottakat; [...]. Manapság kezdik úgy vélni, hogy a tükörképet határozottabbá teszi, ha a tükör hátoldalát bearanyozzák."(PLIN. NAT. 33, 128) 73 Plinius az eljárásról ekképp tudósított: „A bronzot bearanyozni higannyal vagy esetleg hydrargyrusszal, megengedett eljárás volt. [...] Ravasz eljárást eszeltek ki erre, ugyanis a bronzot először edzik, majd a felizzított anyagot só, ecet és timsó keverékében lehűtik, azután a szemcséket eltávolítják. Fényéről állapítható meg, hogy elég magas hőfokra hevítették-e fel, majd tűzzel eltávolítják belőle a gőzöket, hogy dörzskő és timsó keverékével lesimítva alkalmassá tegyék a higannyal rávitt aranylapok megkötésére. "(PLIN. NAT. 33, 64-65).
