Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - KELBERT Krisztina: Római tükrök Savariában

(13, 58, 59, 63, 64, 69, 70 és 71-es számúak), tizenhét nyél kétosztatú (1, 18, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 32, 40, 60, 61, 62, 65, 66, 67 és 68-as számúak) és egy tárgy esetében (30-as számú) a megmunkáltság módját nem lehetett megállapítani. Azaz a kivitelezési technikát tekintve a kétosztatos záródású nyelek mutatnak jelentős többséget. Analógiáik hosszasan sorolhatók volnának. Kialakulásukat Roth-Rubi görög előzményekre vezette vissza, méghozzá egy emberi alak formájú nyélre, mely kezével tartja a korongot. Úgy véli, a kezekből képezték ki azt a szegélyt, mely a tükörkorong előlapjára szorosan rásimul (ROTH-RUBI 1974: 31-35). A Lloyd-Morgan Nb csoport, azaz a hurokfogantyús nyelek típusa nem képviselteti magát Savariában. Ezzel szemben egy eddig ismert tipológiákban nem szereplő nyéltípus tűnik fel Savariában a 72. számú nyél képviseletében. Ennek fő vonása, hogy a tükörlapot a nyél fejrészének kettévált két lemeze közé szorították. Típusa kevésbé gyakori és elterjedt. Minösszesen négy savariai tükör (a 73, 74, 75 és 76-os számú) kényszerült - kis méretéből és a tárgy belsejének díszítetlen részéről, azaz a tipologizálás szempontjából periférikus helyről való származásából fakadólag - a „Savaria G csoportba", (Lloyd-Morgan Z csoport) azaz az azonosíthatatlan típusú tükrök közé. Összefoglalásul elmondható, hogy a savariai 76 azonosított tükör, azaz az 57 tükörlap öt típus közt oszlik meg. A leggyakoribbnak - 29 példánnyal - a perforált szélű tárgyak bizonyultak („Savaria A csoport"), azok közülük is a kis méretűek. Ezt a sima szélű, díszítetlen vagy koncentrikus körökkel díszített korongok követték 12 lelettel („Savaria B csoport"). Majd az X variációjú, rendkívül vékony, hátoldalukon kidolgozatlan bronz tükrök következtek 10 tárggyal („Savaria C csoport"). Továbbá a négyszögletű lapok 3 tükörrel („Savaria D csoport"). S végül az ólomkeretű üveg tükrök 3 képviselővel („Savaria E csoport"). A nyelek a Lloyd-Morgan Na típus (lemeztámasztós tükrök) csanem kizárólagosságával jellemezhetők. S hogy mindezek alapján vajon sokrétű volt-e tipológiáját tekintve a savariai tükörhasználat? Relációs rendszerben megválaszolva: amennyiben a Nijmegenben, Kölnben vagy Pompejiben előkerült tükrök sokaságát és sokszínűségét vesszük mércének, úgy a savariai „változatosság" jócskán veszít mértékéből. Ám ha az augsti 46 darab tükör négy típusát említem, nyilván a savariai típusok értéke is megnövekszik. Annyi bizonyos, Savaria lakói is követték az általános, birodalom-szerte elterjedt római divatot. Az is megállapítható, hogy kevés azon tükrök száma, melyek valóban egyedinek, legalábbis viszonylag ritkának s művészi kivitelezésűnek mondhatók. Ide mindössze a rovátkolt (?) négyszögletű tükröt, a Juppiter Ammon fejjel díszített négyszögletű ólom tükörkeretet, a középütt pálmafával díszített rendkívül magas óntartalmú ónozott bronz tükröt, s az üveggel együtt megmaradt nyeles ólom tükröt sorolhatnám. A többi úgymond egységes tömegáru, minden bizonnyal a hétköznapok sorozatban gyártott használati eszköze.