Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - KELBERT Krisztina: Római tükrök Savariában
fluoreszcensz vizsgálat során egy ilyen típusú tárgy került megfigyelésre (49-es). Az analízis a tükröző felületen ónozás nyomát mutatta ki. A hátlap jelentősen alacsonyabb óntartalommal bírt. Elképzelhető, hogy az ónbevonattal való ellátás a típus jellemzője volt, hiszen a savariai X variációjú tárgyak előlapja a legtöbb esetben olyan fényes-fekete színű, mint a vizsgált leleté. Meglehetősen kevés számú négyszögletű bronz tükör (Lloyd-Morgan A csoport = Treister A csoport = Istenic III. csoport) került napvilágra Savariában; mindössze három darab (az 52, 53, 54-es számúak) képviseli a tükrök ezen fajtáját, a „Savaria D csoportot". E három tárgy méreténél fogva (az 52-es számú töredék oldalainak mérete nem állapítható meg pontosan; az 53-as számú tükör: 6,5 x 6,3 cm; az 54 számú tükör: 7,8 x 7 cm) valószínűleg a kis kézi vagy szelencetükrök csoportjába tartozhatott, s alkalmatlan volt a nagy (olykor 12—14 cm-es oldalhosszúságú) négyszögletes asztali tükrök funkciójának betöltésére. Lloyd-Morgan szerint a típus eredete bizonytalan, de az i. sz. I. sz. előtt egyike volt a legnépszerűbb formáknak; gyakorlatilag a Római Birodalom összes provinciájából találtak rá példákat (LLOYDMORGAN 1981a: 3). Sőt - import tárgy gyanánt — a szarmata Barbaricumban is felbukkantak példányai (PÁRDUCZ 1941: 9-10, 33, 2. tábla). LloydMorgan úgy véli, néhány tárgy több évig forgalomban maradhatott, de nincs bizonyíték a négyszögletű tükrök előállítására a második századból vagy később (LLOYD-MORGAN 1981a: 3). Treister Kelet-Európában tett vizsgálatai kapcsán a négyszögletű tükröket — az általánosan elfogadott közvéleménnyel szemben - hellenisztikus kontextusba helyezte. A tényt, hogy Itáliában az i. e. I. század közepén négyszögletű tükröket használtak, a pompeji Misztériumok Villájában látható jelenet támasztja alá. Treister feltételezte, hogy a rómaiak Kis-Azsiában vették át a négyszögletű tükröket, az augustusi érától kezdve (TREISTER 1994: 417). A legtöbb négyszögletű tükröt valószínűleg fakeret vagy fatartó védte. Ezt támaszthatja alá az a tény, hogy a négyszögletű tükrök hátoldala rendszerint kidolgozatlan. Lloyd-Morgan publikál is egy olyan leletet, melynek fennmaradt fahátlap-részlete (LLOYD-MORGAN 1981a: 4). Treister fa-gipsz keretet rekonstruált egy michailovkai darabon (TREISTER 1994: 417-418). Néhány tükör szélére egyszerű geometrikus dekorációt véstek, ahogy az Lloyd-Morgan alcsoportjainál (a-g) látható. így a savariai 52-es számú darab nagy méretű töredékén is — ha rendkívül halványan is és csupán egyik szélén, de — észlelhetők sűrűn egymást követő, apró, jobbra döntött, párhuzamos, leginkább Lloyd-Morgan „d" alcsoportjára hasonlító rovátkák (24. tábla). 67 A savariaival teljesen analóg a Treister által említett pantikapaioni tükör (Treister szerint a négyszögletű tükrök díszítésének ezen módja rendkívül ritka; analógiáit Aquileiából, Nijmegenből és Galliából ismeri 67 Ugyanakkor felmerült, nem csupán megmunkálás nyomai láthatók-e a töredéken.
