Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - KELBERT Krisztina: Római tükrök Savariában
(TREISTER 1994: 417-418)), valamint a győri Kálvária utcai temető 7. sírjának 2. tükre (T. SzŐNYI 1974: 8-9, 2. tábla). 68 A díszítés nélküli négyszögletű tükrök párhuzamaiként továbbá említhetők még: a győri „Homokgödri" temető 63. sírjának tükörmelléklete (T. SzŐNYI 1976: 17). Poetovio nyugati temetőjének 237. (ISTENIC 2000: 87, 49. tábla) és 761. (ISTENIC 2000: 245., 170. tábla) sírjaiból származó tárgyak. Emona 143. (PETRU 1972: 33, 19. tábla), 1053. (PETRU 1972: 97, 84. tábla), 1080. (PETRU 1972: 100, 87. tábla) és 1153. (PETRU 1972: 106, 7. tábla) sírjaiból előkerült tükrök. Emona északi temetőjének - már említett 194. - 294. (PLESNICAR-GEC 1972: 195, 77. tábla), 320. (PLESNICAR-GEC 1972: 198, 82. tábla), 564. (PLESNICAR-GEC 1972: 229, 129. tábla), 656. (Vespasianus éremmel) (PLESNICAR-GEC 1972: 242, 151. tábla) és 926. (PLESNICAR-GEC 1972: 265, 181. tábla) sírjaiból napvilágra kerülő leletek. Emonában és Poetovioban az I. század végére és II. század elejére datált sírokból származik típusuk. A savariai darabok előkerülési körülményei (két esetben ismeretlen a lelőhely, a harmadik alkalommal pedig meglehetősen kaotikusak a leletmentés viszonyai) nem szolgáltatnak e téren érdemleges adatokkal. Sajnos röntgenfluoreszcensz vizsgálatnak a három darab egyike sem lett alávetve, így anyagukat illetően csupán feltételezésekbe bocsátkozhatom. Amennyiben Meeks, N. technikai tanulmányát veszem alapul, melynek célja metallográfiai analízis társítása a Lloyd-Morgan-i katalógushoz, úgy elfogadhatom, hogy az A típus tükrei a magas óntartalmú bronz tükrök kategóriájába tartoznak (MEEKS 1995: 184). 69 Az eddig említett típusokhoz képest rendkívül alacsony a száma Savariában a Lloyd-Morgan Y = Treister H kategóriába sorolt tükröknek. Ugyanis mindössze három darab ólom, azaz „Savaria E csoportos" tükör került elő a városból és territóriumáról (az 55, 56, 57-es). Pedig az ólomkeretú üvegtükör a széles körben elterjedt tükrök egyike volt a II. század végétől. Itáliában és a Római Birodalom északi provinciáiban több mint 400 ilyen keretet találtak (TREISTER 1994: 423). Több előállítási központjuk is ismeretessé vált (Aquileia, Köln, Észak-Franciaország), ahonnét - Lloyd-Morgan feltételezése szerint - a dunamenti tartományokat, köztük Pannoniát is ellátták üvegtükrökkel (LLOYD-MORGAN 1981b: 154). Ugyanakkor a provincián belüli műhelyek szerepe is jelentkezett a kutatásban: Brigetiot tartották az egyik gyártási központnak (CSEH és PETÉNYI 1990: 32). Az üvegtükrök jó néhány változata ismeretes volt: lapos kerek keretek, négyszögletű keretek kör alakú tartónyílásokkal, nye68 A savariai tükör annyiban tér el, hogy csupán egyetlen oldalán jelentkeznek a rovátkák. 69 Ugyanakkor Petru az emonai négyszögletes fém tükröket következetesen ezüstnek írja le; Plesnicar-Gec szintén említ ezüstözött vagy ezüstből készült négyszögletes tárgyakat. Ezekben az esetekben azonban nem készült fémvizsgálat.
