Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - KELBERT Krisztina: Római tükrök Savariában

6. sír és egy szórvány tükör (BÍRÓ 1961: 240, 244-245). Győr, Kálvária utca 13. sír (Nero, Nerva és Traianus érmekkel; az első kettő valószínűleg ládikaveret) (T. SzŐNYI 1974: 11, 34). Aquincum, Bécsi úti VI. számú temető 127. sír (TóPÁL 1993: 54, 180-181). Pusztaszabolcs-Felsőcikola 7. halom (NAGY 2001: 131, 140-141, 148, 2002a: 9, 2002b: 302). Gerulata temetőjének 10. (PlCHLEROVÀ 1981: 91-92, 51. tábla) és 165. (PlCHLEROVÀ 1981: 189-190, 173. tábla) sírjaiból. Emona 122. (PETRU 1972: 31, 17. tábla), 480. (PETRU 1972: 50, 31. tábla), 489. (PETRU 1972: 51, 32. tábla), 545. (Tiberius éremmel) (PETRU 1972: 55, 35. tábla), 764. (PETRU 1972: 68, 49. tábla), 895. (PETRU 1972: 83, 64. tábla), 914. (Domitianus éremmel) (PETRU 1972: 85, 66. tábla), 1107. és 1109. (PETRU 1972: 102, 2. tábla) 1128. (PETRU 1972: 104, 4. tábla) 1160. (PETRU 1972: 107, 8. tábla) sírjaiban. Emona északi temetőjének 110. (PLESNICARGEC 1972: 172, 29. tábla), 341. (PLESNICAR-GEC 1972: 202, 90. tábla), 383. (PLESNICAR-GEC 1972: 209.), 539. (PLESNICAR-GEC 1972: 226, 124. tábla), 544. (PLESNICAR-GEC 1972: 227, 125. tábla) és 702. (PLESNICARGEC 1972: 248, 161. tábla) sírjaiban. Poetovio nyugati temetőjének 25. (ISTENIC 2000: 26), 49. (ISTENIC 2000: 31, 10. tábla), 241. (ISTENIC 2000: 87), 262. (ISTENIC 2000: 91, 53. tábla), 316. (Vespasianus éremmel) (ISTENIC 2000: 64. tábla), 435. (ISTENIC 2000: 136, 87. tábla, 652. (ISTENIC 2000: 220, 148. tábla), 752. (ISTENIC 2000: 243, 168. tábla) és 780. (ISTENIC 2000: 253) sírjaiban. Pincehely egy sírjában (WóSINSZKY 1896: 716). Sőt export árucikként még a szarmata Barbaricumban is előfordul a típus jó néhány képviselője (PÁRDUCZ 1941: 33, 26. tábla; VADAY 1989: 125-126; ISTVÁNOVITS és KULCSÁR 1993: 13-14). Lloyd-Morgan, aki több mint 300 ilyen itáliai és észak-nyugati római provinciabeli tükörrel találkozott, úgy véli, a típus legkorábbi ezüst vagy ezüstözött darabjai Itáliából származtak, s készítésük a ciszalpin városokban összpontosult az i. sz. I. század első felében. Ugyanakkor a Nijmegenben talált körülbelül 30 darab perforált tükröt helyi központú gyártmánynak tartja (LLOYD-MORGAN 1981a: 49). Roth-Rubi ilyen típusú tükröket említ az i. sz. II. század első feléből származó németországi sírokból. Továbbá a perforált tükrök datálásához egy stilisztikai kritériummal igyekszik hozzájárulni, azzal a célzattal, hogy az I. és II. századi leleteket elkülönítse: úgy véli, hogy a lyukasztott körök kezdetben a korong legszélén helyezkedtek el, majd a II. század során befelé mozdultak el, egy szélesebb peremet hozva létre ezzel (ROTH-RUBI 1974: 35). A típus savariai leletei a datáláshoz - lévén az alig egy-két éves feltárások leletanyagainak teljes körű feldolgozása és publikálása még folyamatban van - mindössze néhány esetben járulnak hozzá. Mócsy András a Paragvári utcai sírokat, melyekből az l-es számú perforált tükör is származik 85 és 140 közé helyezte (MÓCSY 1954: 189). A 10-es számú tükröt Buócz Terézia zárt rétege miatt az I—II. század fordu-